При Казахской Национальной Академии Искусств им. Т

236
A  felső  adatsor  mutatja  az  adott  évben  nyelvvizsgát  tett  14-19  évesek 
számát, míg az alsó adatsor az adott évben nyelvvizsgát tett 20-24 évesekét. 
A  grafikon  azt  mutatja,  hogyan  alakult  2003  és  2014,  azaz  az  elmúlt  bő 
tizenegy  évben  a  nyelvvizsgázók  száma  a  két  korosztályban.  Az  összesített 
eredmény  szerint  a  nyelvvizsgával  rendelkezők  száma  2010  óta  mindkét 
korosztályban jelentősen csökken. Külön szerepel a két korosztály a diagramon, míg 
az előbbiek a főiskolai-egyetemi felvételi pontszám miatt lehetnek motiváltak abban, 
hogy  nyelvvizsgát  szerezzenek,  addig  utóbbiaknak  a  diplomakiadáshoz  kell  a 
nyelvvizsga. A 14-19 évesek adatsorában 2005-nél figyelhető meg csúcs, ami talán 
nem  is  annyira  meglepő,  hiszen  ez  volt  az  utolsó  év,  amikor  sikeres  középfokú 
nyelvvizsgával  kiváltható  volt  az  emelt  szintű  idegennyelvi  érettségi.  Az  akkori 
közel 80 ezerhez képest sokkoló a legfrissebb adat, hiszen majdnem fele (59%) a tíz 
évvel ezelőttinek. A 20-24 évesek körében megszerzett nyelvvizsgák száma a 2006-
os csúcsot (61.550) követően folyamatosan zuhant, 2014-ben mindössze 35.840-en 
szereztek bizonyítványt ebben a korosztályban.
Felmerülhet  bennünk  a  kérdés,  hogy  generációs  váltásról  beszélhetünk-e, 
vagy csak más a motivációjuk a fiataloknak, ezért nem tesznek nyelvvizsgát. De sem 
a  motivációváltással,  sem  a  korosztályos  demográfiai  csökkenéssel  nem 
magyarázható a lezajlott változás. Mivel az adatsor 2003-2014 közti, ezért tekintjük 
át  az  európai  uniós  stratégiákat,  munkaprogramokat  és  állásfoglalásokat  ebben  az 
időszakban figyelve arra, hogy ezekben milyen szerepű az idegen nyelv, s az idegen 
nyelven  folytatott  kommunikáció,  kitérünk  arra  is,  hogy  hol  helyezték  el  ezeket  a 
kulcskompetenciák körében. 
Vizsgálatunk  kiindulópontja  az,  hogy  az  idegennyelvi  és  idegennyelvű 
oktatási  rendszerek  és  módszerek  fejlesztése  az  Európai  Unió  tagállamaiban,  így 
Magyarországon  is  fontos  feladat,  hiszen  a  különböző  képzésekben  részt  vevő  és 
bizonyítványt,  diplomát  kapó  diákok,  hallgatók  számára  a  munkaerőpiacon  való 
megmérettetés,  az  elhelyezkedés  szempontjából  fontos  befolyásoló  tényező  az 
idegennyelv-tudás.  A  tanulmányban  azt  tekintjük  át,  hogyan  lett  az  idegen 
nyelveken folytatott kommunikáció a kulcskompetenciák része. 
Az  egész  életen  át  tartó  tanuláshoz  szükséges  kompetenciák  körének 
meghatározása az Európai Unióban
Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciák között 2006-tól az 
Európai  Parlament  és  a  Tanács  2006/962/EK  ajánlása  szerint  [1]  ott  szerepel  az 
anyanyelven  folytatott  kommunikáció  mellett  az  idegen  nyelven  folytatott  is 
másodikként.  Ez  a  kulcskompetencia  az,  mely  az  anyanyelven  folytatott 
kommunikáció  fő  készségein  –  az  egyén  fogalmakat,  gondolatokat,  érzéseket, 
tényeket  és  véleményeket  tud  kifejezni  és  értelmezni  szóban  és  írásban  egyaránt 
(hallott  szöveg  értése,  beszédkészség,  olvasott  szöveg  értése  és  íráskészség), 
valamint  hogy  nyelvileg  helyes  és  kreatív  módon  kapcsolódik  be  a  társadalmi  és 
kulturális  tevékenységek  teljes  körébe  –  felül  magában  foglalja  a  közvetítés  és  az 
interkulturális megértés [2] készségeit is. 
Az Európai Uniónak nyelvpolitikai célja az idegennyelv-oktatás és -tanulás 
fejlesztése az Unióban, emellett valamennyi tagállam nyelve számára a „nyelvbarát” 

237
környezet  megteremtése.  Az  Európai  Unió  önmagát  tudásalapú  társadalomként 
felfogva ösztönzi  az  idegen nyelvek  ismeretét,  ezzel is  hozzájárulva  az  Európához 
való tartozás érzéséhez, továbbá kulturális gazdagságával biztosítva az egymás közti 
könnyebb megértést. Az Európai Unió az oktatási és képzési rendszerek megújítását
és  fejlesztését  célzó  programjai  keretében  az  idegennyelv-tudást  is  az  alapvető 
készségek,  a  kulcskompetenciák  közé  sorolja.  Az  Európai  Unió  azon  oktatási 
programjainak  elindítása,  melyekben  az  oktatási  és  képzési  rendszerek  átfogó 
fejlesztése  meghatározott  célként  szerepelt  mind  a  közoktatás  mind  a  felsőoktatás 
területén, a 2000-es évek elejére tehető. 
A Lisszaboni Stratégia
Bár  az  Európai  Unió  a  többnyelvűség  egyik  példája  a  világban  – területén  sok 
anyanyelvet  beszélnek  polgárai,  emellett  az  Unióban  lakók  jelentős  hányada  több 
nyelvet is  ért és  használ –, az  idegennyelv-ismeret  nem  kiegyensúlyozott,  ezért  az 
európai  polgároknak  szükségük  van  az  idegennyelv-tanulás  fejlesztésére, 
erősítésére. 
A  Lisszaboni  Stratégiában  [3]  2000-ben  megfogalmazottak  szerint  az 
oktatási  és  képzési  rendszerek  megújításához  és  fejlesztéséhez  segíteni  kell  az  új 
alapkészségek  elsajátítását,  ezért  ezt  megvalósítandó  a  tagállamok,  a  Tanács  és  a 
Bizottság az egész életen át tartó tanulás keretében megalkotja az „új alapkészségek 
európai referenciakeretét”, amely referenciakeret az információs és kommunikációs 
technológiák,  a  technológiai  kultúra,  az  idegen  nyelv,  a  vállalkozás  és  a  szociális 
kapcsolatok  területén  szükséges  készségeket  is  tartalmazza.  A  lisszaboni 
stratégiában tehát  az  oktatásnak, és  ezen  belül a  nyelvtanulásnak központi szerepe 
van. 
2004-ben szükségessé vált a lisszaboni folyamat felülvizsgálata. 2005-ben –
bár a célkitűzések 2010-es céldátumát törölni kellett – négy új kulcsterületet jelöltek 
ki,  24  irányelvet  fogadtak  el,  és  kitűzték  a  nemzeti  felzárkózási  akciótervek 
beillesztését  a  lisszaboni  programba.  2010  elején  az  értékelés  [4]  után  a  stratégia 
folytatására, újrafogalmazására helyezték az Unióban a hangsúlyt, s 2010 márciusára 
megszületett az „Európa 2020” fejlesztési stratégia[5], amely átfogja a 2010-2020-as 
évtized fő célkitűzéseit.
Az Európa 2020 stratégia
Az új  stratégia, fenntartva a lisszaboni program általános céljait – öt fő célkitűzést 
fogalmazott meg az EU szintjén. Ezek közül számunkra fontos az első, mely szerint 
cél  a  20-64  éves  népesség  körében  a  foglalkoztatási  ráta  növelése  legalább  75 
százalékra (a jelenlegi kétharmados szintről), s a negyedik, ennek is a felsőoktatásra 
vonatkozó része, mely szerint a felsőfokú oktatás fejlesztésével elérendő cél, hogy a 
fiatalok legalább 40 százaléka rendelkezzen diplomával. 
A  Bizottság  az  Európa  2020  stratégia  keretében  hét  ún.  „zászlóshajó”-
projektet mutatott be, amelyek a fő cselekvési területeket jelölik meg. Ezek közül a 
második és hatodik kapcsolódik a témánkhoz. A következő „zászlóhajó”-projekteket 
azonosították: (1) az innováció ösztönzése, (2) az ifjúság mobilitásának elősegítése, 
(3)  a  digitális  fejlesztés  napirendjének  meghatározása,  (4)  az  erőforrások 
felhasználási hatékonyságának javítása, (5) iparpolitikai fejlesztés, (6) a munkaerő-

238
kereslet  és  kínálat  összehangolása,  a  szükséges  képzettség  és  képességek 
összekapcsolása a munkahelyi igényekkel, (7) a szegénység elleni küzdelem.
A  fejlesztés  stratégiai  irányai  négy  pontban  foglalhatók  össze,  ezek  (1)  a 
tudásalapú  fejlesztésre  alapozott  növekedés,  (2)  a  jobb  humántőke-potenciál révén 
nagyobb  hozzáadott  érték-teremtés,  (3)  a  környezetkímélő  technológiák  és 
energiahatékonyság  összekapcsolása  és  (4)  ezen  területeken  olyan  beruházások 
ösztönzése, melyek javítják az ökológiai és az ökonómiai fejlődés összekapcsolását. 
Számunkra  kiemelendő  az  első  pont,  azaz a  tudásalapú fejlesztéspolitika,  melynek 
több pillére van, ezek közül meghatározó fontosságú az oktatás, melynek fejlesztése 
szükséges  az  iskola  előtti  neveléstől  a  felsőoktatásig.  Ez  összefügg  a  humántőke-
potenciál  növelésével,  hiszen  az  oktatásból  a  munkaerőpiacra  kikerülők  sikere  és 
eredményei alapvetően az oktatási rendszerek működésének minőségén, a tudás és a 
képességek együttes kibontakoztatásán és az oktatás tartalmának folyamatos érdemi 
megújításán alapul. 
Az oktatás és képzés fejlesztése 
Bár  az  oktatás  és  a  képzés  tartalma,  valamint  az  oktatási  és  képzési  rendszerek 
megszervezése  a  tagállamok  hatáskörébe  tartozik,  az  európai  együttműködés 
hasznos szerepet játszik annak meghatározásában, hogy milyen nyelvi kompetenciák 
fejlesztésére  van  szükség,  és  hogy  ez  milyen  módszerekkel,  illetve  milyen 
feltételekkel valósítható meg a legeredményesebben.
A stockholmi stratégia
A  2001-es  stockholmi  Európai  Tanács  elfogadta  az  oktatási  és  képzési  rendszerek 
konkrét  jövőbeli  céljairól  szóló  jelentést  [6],  melyben  a  2010-re  elérendő  három 
stratégiai  célt  -  az  európai  oktatási  és  képzési  rendszerek  minőségének  és 
hatékonyságának  javítása;  az  oktatás  hozzáférhetővé  tétele  mindenki  számára;  az 
oktatási  és  képzési  rendszerek  világra  való  nyitottságának  növelése  –  tizenhárom 
célkitűzésre lebontva adták meg. 
A barcelonai munkaprogram
A  2002  eleji  barcelonai Európai  Tanács  elfogadta  azt a  részletes  munkaprogramot 
[7],  mely  tartalmazta  a  közös  célok  és  célkitűzések  2010-es  elérésének  módját. 
Ennek  keretében  az  alapkészségek  elsajátításának  további  javítására,  különösen 
legalább  két idegen nyelv igen fiatal életkorban kezdődő oktatására szólítottak fel. 
Ennek  érdekében  az  Európai  Bizottságot  többnyelvűségre  irányuló  politikájának 
megtervezésében és végrehajtásában szakértői csoport támogatja. 
A  barcelonai Európa Tanács  Oktatási Bizottsága és  a Bizottság együttesen 
javasolta  a  munkaprogramot  [8],  melyben  a  kitűzött  konkrét  célok  időben  is 
meghatározottak.  A  munkaprogram  kidolgozásának  szükségességét  többek  közt 
abban  látták  –  a  lisszaboni  stratégia  kidolgozása  óta  eltelt  két  évben  –,  hogy  a 
sikerek  ellenére  a  folyamat  túl  lassú  volt,  ezért  a  stratégiát  egyszerűsíteni  kellett 
ahhoz,  hogy  a  döntések  megvalósítása  hatékonyabb  lehessen.  Itt  született  politikai 
döntés egy európai nyelvi kompetenciamutató kidolgozásáról. 
Európai nyelvi kompetenciamutató

239
Az európai nyelvi kompetenciamutató kidolgozásának célja, hogy mérhetővé tegye 
és  mérje  a  tagállamok  tanulói  (két  korosztály,  a  középfokú  oktatás  két  szintjének) 
idegennyelv-ismeretének 
átlagos 
szintjét, 
és 
ennek 
felhasználásával 
meghatározhatóvá  váljon,  hogy  milyen  közel  jutott  az  Unió  az  európai  polgárok 
többnyelvűvé válására irányuló célkitűzésének megvalósításához. Ez olyan stratégiai 
információkat  ad  a  politikai  döntéshozóknak,  tanároknak,  tanulóknak,  amelyek 
felhasználásával fejleszthetik az idegen nyelvek tanítását és tanulását, növelhetik az 
európaiak  mobilitását  és  az  Unió  versenyképességét.  Az  intézkedés  keretét  egy,  a 
2007. április 13-án elfogadott bizottsági közlemény [9] adta meg.
„Oktatás és képzés 2010” munkaprogram
Az idegennyelv-tanulás fejlesztése az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram [10] 
egyik egyedi célkitűzése és része az oktatási és képzési rendszereknek a világ felé 
történő  nyitásával  kapcsolatos  átfogóbb  stratégiai  célkitűzésnek.  Kulcsfontosságú, 
hogy minden európai polgár képes legyen az idegen nyelvek széles körét érteni és 
használni.  A  nyelvtanulás  mindemellett  elősegíti  a  kultúrák  közötti  kölcsönös 
megértést  és  toleranciát,  valamint  két  másik  célkitűzéshez  is  kapcsolódik,  ezek  a 
tudásalapú  társadalomban  szükséges  készségek  fejlesztése,  és  az  állampolgári 
szerepvállalás, az esélyegyenlőség és a társadalmi kohézió elősegítése.
A munkaprogram három stratégiai célja közül számunkra releváns az oktatás 
és  képzés  világra  való  nyitottsága,  ennek  a  kapcsolódó  céljai  közül  pedig  az 
idegennyelv-tanulás, a mobilitás fejlesztése és az európai együttműködés fejlesztése. 
Az idegennyelv-tanulásának fejlesztése körébe tartozik az anyanyelv mellett 
kettő  vagy  több  nyelv  tanulásának  támogatása,  s  minden  korosztály  számára  az 
idegennyelv-tanulás  fontosságának  tudatosítása,  emellett  az  iskolák  és 
képzőintézmények ösztönzése arra, hogy hatékony tanítási és képzései módszereket 
alkalmazzanak,  s  a  nyelvtanulás  életen  át  való  folytatására  motiválják  tanulóikat, 
hallgatóikat. 
A  munkaprogram  –  melyet  a  Tanács  és  a  Bizottság  2002.  február  14-én 
közösen  elfogadott  –  tehát  számos  területet  fog  át,  ennek  kertében  a  nyitott 
koordinációs  módszerrel  –  önkéntes  alapon  törekedve  bizonyos  közösen 
megállapított  teljesítménymutatók  elérésére  –  működnek  együtt  az  abban 
résztvevők.  A  munkaterv  a  3  stratégiai  célkitűzéshez  kapcsolódva  13  konkrét 
célkitűzését ad meg, közülük egyik az idegennyelv-tanulás ösztönzése. A Részletes 
Munkaprogram  felépítése  szerint  tehát  a  három  stratégiai  célkitűzést  további 
tizenhárom kapcsolódó célkitűzésre és 42 kulcsterületre bontja, amelyek felölelik az 
oktatáshoz és képzéshez kapcsolódó területek egész sorát.
1.  stratégiai  célkitűzés:  az  uniós  oktatási  és  képzési  rendszerek  minőségének  és 
hatékonyságának javítása, ezen belül: 
a tanárok és oktatók oktatásának és képzésének fejlesztése;
a tudásalapú társadalom által megkívánt ismeretek fejlesztése;
az információs és kommunikációs technológiákhoz való általános hozzáférés 
biztosítása;

240
a műszaki és tudományos tanulmányokat folytató diákok számának növelése;
az erőforrások lehető leghatékonyabb kihasználása;
2. stratégiai célkitűzés: Az oktatási és képzési rendszerekhez való hozzáférés 
biztosítása mindenki számára, ezen belül
nyitott tanulási környezet megteremtése;
a tanulás vonzerejének növelése;
aktív állampolgárság, az esélyegyenlőség és a társadalmi kohézió 
támogatása;
3. stratégiai célkitűzés: az oktatási és képzési rendszerek megnyitása a 
külvilág felé, ezen belül 
az oktatást a vállalati szférához, a kutatás világához és a társadalom 
egészéhez fűző kapcsolatok megerősítése; 
a vállalkozó szellem erősítése;
az idegennyelv-tanulás fejlesztése;
a mobilitás növelése;
az európai együttműködés erősítése.
A  munkaprogram  a  tagországok  számára  meghatározott  számszerű  céljai  közül  a 
tapasztalatcsere  szempontjából  három  területet  hangsúlyoz.  Ezek  a  nyelvoktatás 
szervezésének  módszerei;  a  korai  nyelvtanulás;  továbbá  a  nyelvtanulás  és 
nyelvgyakorlás  támogatásának  lehetőségei.  Ennek  hátterében  az  a  tapasztalat  áll, 
hogy  1995  óta  az  Unió  többször  támogatott  idegen  nyelvek  tanulására  vonatkozó 
célkitűzéseket  (ld.  a  Tanács  1995.  március  31-én  és  2002.  február  14-én  kelt 
határozatai,  illetve  a  2001.  július  10-én  kelt  mobilitási  ajánlása).  Az  említett 
ajánlásban  és  a  határozatokban  foglalt  célkitűzések  teljesítésének  célja,  hogy 
lényegesen kevesebben legyenek azok a 15 éven aluli polgárok, akik anyanyelvükön 
kívül más nyelvet nem beszélnek.
„Oktatás és képzés 2020” munkaprogram 
2009 májusában hozta nyilvánosságra a Tanács az „Oktatás  és  képzés 2020” című 
programot [11], mely az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés új 
stratégiai keretrendszere, és az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogramon alapul. A 
programban  az  oktatás  és  képzés  területein  folytatott  európai  együttműködés 
stratégiai  keretrendszerét  határozzák  meg  2020-ig.  Ennek  a  keretrendszernek  a 
célja  a  tudásalapú  Európa  létrehozása.  Ehhez  szükséges  a  mindenkire  kiterjedő, 
egész  életen  át  tartó  tanulás  megvalósítását  továbbra  is  megnehezítő  kihívásokra 
adható válaszok keresése.
A dokumentum négy stratégiai célt fogalmaz  meg: az egész életen  át tartó 
tanulás  és  a  mobilitás  megvalósítása;  az  oktatás  és  a  képzés  minőségének  és 
hatékonyságának  javítása;  az  esélyegyenlőség,  a  társadalmi  kohézió  és  az  aktív 
polgári  szerepvállalás  elősegítése;  az  innováció  és  a  kreativitás  ösztönzése  (a 
vállalkozói  készségek  fejlesztését  is  beleértve)  az  oktatás  és  a  képzés  minden 

241
szintjén.  Elsődleges  célja  a  tagállamok  segítése  oktatási  és  képzési  rendszereik 
továbbfejlesztésében,  hogy  az  uniós  polgárok  a  bennük  rejlő  lehetőségeket 
kiaknázhassák,  s  biztosítsák  a  fenntartható  gazdasági  jólétet  és  a 
foglalkoztathatóságot.  A  keretrendszer  vonatkozik  az  oktatás  és  képzés  teljes 
vertikumára, az iskolarendszeren kívüli és az informális tanulásra is. A keretrendszer 
négy stratégiai célkitűzése a következő: 
1.  stratégiai  célkitűzés:  az  egész  életen  át  tartó  tanulás  és  mobilitás 
fejlesztése,  melynek  indokoltsága  az  egész  életen  át  tartó  tanulás  stratégiái 
végrehajtásának  fontosságában,  valamint  az  európai  képesítési  keretrendszerhez 
[12], (EKKR) kötődő nemzeti képesítési keretrendszerek és a rugalmasabb tanulási 
lehetőségek  fejlesztésének  szükségességével  magyarázható.  Az  EKKR  segíti  a 
tagállamokat,  oktatási  intézményeket,  munkáltatókat és  a magánszemélyeket, hogy 
az  EU  különböző  nemzeti  oktatási  és  képzési  rendszerei  által  kibocsátott 
szakképesítések  összevethetők  legyenek.  Mint  a  tanulási  kimeneteken  alapuló 
eszköz, mellyel leírható az, amit az egyén tud, amit ért, és amire képes, függetlenül 
attól,  hogy  egy  adott  képesítést  milyen  rendszerben  kapott  meg,  ez  az  eszköz 
alapvető fontosságú az egységes európai munkaerőpiac kialakítása érdekében. 
A Magyar Képesítési Keretrendszerről (MKKR) [13], és  annak az Európai 
Képesítési  Keretrendszerrel  (EKKR)  való  megfeleltetéséről  szóló  jelentést  2015. 
február  3-án  fogadták  el  Brüsszelben,  a  magyar  rendszerben  nyolc  szintet 
különböztetünk  meg,  az  Unióban  is  nyolcat  határoztak  meg,  de  nem  elvárás  a 
tagállamokkal  szemben,  hogy  ugyanennyit  használjanak.  A  szintek  leírása 
hazánkban  négy  kategória  mentén  történt:  tudás,  képességek,  attitűd,  valamint 
autonómia és felelősségvállalás. 
A  mobilitás  bővítéséhez  alkalmazni  kell  az  Európai  Mobilitás  minőségi 
Chartát  [14],  melynek  célja  az  oktatás  és  képzés  területén  a  személyek  szabad 
áramlásának biztosabb keretet adni, ezzel megvalósítva egy valódi európai oktatási 
és képzési térséget, ezáltal erősítve a gazdasági, társadalmi és regionális kohéziót.
2.  stratégiai  célkitűzés:  az  oktatás  és  a  képzés  minőségének  és 
hatékonyságának javítása, melynek keretében  minden polgárnak lehetőséget  kell 
biztosítani  az  egész  életen  át  tartó  tanuláshoz  szükséges  kulcskompetenciák  [15] 
megszerzésére,  emellett  az  oktatás  és  képzés  minden  szintjét  vonzóbbá  és 
hatékonyabbá kell tenni.
Az  egész  életen  át  tartó  tanuláshoz  szükséges  kulcskompetenciák  közé  az 
idegen  nyelveken  folytatott  kommunikáció  is  beletartozik.  Erre  mindenkinek 
szüksége  van  a  személyes  önmegvalósításához  és  fejlődéshez,  az  aktív  polgárrá 
váláshoz, 
a 
társadalmi  beilleszkedéshez 
és 
a 
foglalkoztatáshoz.  A 
„Kulcskompetenciák az egész életen át tartó tanuláshoz – Európai referenciakeret” 
[15] fő célkitűzései a következők:

242
1. a tudásalapú társadalomban való személyes önmegvalósításhoz, az aktív 
állampolgári 
részvételhez, 
a 
társadalmi 
kohézióhoz 
és 
a 
foglalkoztathatósághoz  szükséges  kulcskompetenciák  azonosítása  és 
meghatározása;
2.  a  tagállamok  munkájának  támogatása  annak  biztosítása  terén,  hogy  az 
alapoktatás  és  szakképzés  végére  a  fiatalok  olyan  szintre  fejlesszék 
kulcskompetenciáikat,  amely felvértezi őket a felnőttkorra,  valamint amely 
alapját  képezi  a  további  tanulásnak  és  a  munkába  állásnak,  továbbá,  hogy 
ezek  a  felnőttek  képesek  legyenek  e  kompetenciáikat  egész  életük  során 
fejleszteni és frissíteni;
3.  európai  szintű  referenciaeszköz  biztosítása  a  politikai  döntéshozók,  az 
oktatási  szolgáltatást  nyújtók,  a  munkáltatók  és  maguk  a  tanulók  számára, 
hogy  elősegítsék  a  közösen  megállapított  célokra  irányuló  nemzeti  és 
európai szintű erőfeszítéseket;
4.  a  további  fellépések  keretének  biztosítása  közösségi  szinten,  mind  az 
Oktatás és képzés 2010 munkaprogram, mind pedig a közösségi oktatási és 
képzési programok keretein belül.
A kompetenciákat itt az adott helyzetben megfelelő ismeretek, készségek és 
attitűdök  ötvözeteként  határozhatjuk  meg.  A  kulcskompetenciák  azok  a 
kompetenciák,  amelyekre  minden  egyénnek  szüksége  van  a  személyes
önmegvalósításhoz  és  fejlődéshez,  az  aktív  polgársághoz,  a  társadalmi 
beilleszkedéshez és a foglalkoztatáshoz.
E referenciakeret a következő kulcskompetenciákat határozza meg:
1. Az anyanyelven folytatott kommunikáció;
2. Az idegen nyelveken folytatott kommunikáció;
3. Matematikai  kompetencia  és  alapvető  kompetenciák  a  természet-  és 
műszaki tudományok terén;
4. Digitális kompetencia;
5. A tanulás elsajátítása;
6. Szociális és állampolgári kompetenciák;
7. Kezdeményezőkészség és vállalkozói kompetencia;
8. Kulturális tudatosság és kifejezőkészség.
Valamennyi  kulcskompetenciát  egyformán  fontosnak  kell  tekinteni,  hiszen 
mindegyik  hozzájárulhat  a  sikeres  élethez  a  tudásalapú  társadalomban.  Sok 
kompetencia  részben  fedi  egymást  és  egymásba  fonódik:  az  egyik  területhez 
elengedhetetlenül  szükséges  elemek  támogatják  a  másik  terület  kompetenciáit.  Az 
alapkészségek megléte a nyelv, az írás, olvasás, számolás, valamint az információs 
és  kommunikációs  technológiák  (IKT)  terén  elengedhetetlen  alapja  a  tanulásnak, 
míg a tanulás elsajátítása támogatást nyújt minden tanulási tevékenység számára. 

243
Számos olyan téma van, amelyet a referenciakeret egészében alkalmaztak: a 
kritikus  gondolkodás,  a  kreativitás,  a  kezdeményezés,  a  problémamegoldás,  a 
kockázatértékelés,  a  döntéshozatal  és  az  érzelmek  konstruktív  kezelése  szerepet 
játszik mind a nyolc kulcskompetencia esetében.
Számunkra  meghatározó  kulcskompetencia  az  idegen  nyelveken  folytatott 
kommunikáció. [16] Az idegen nyelveken folytatott kommunikáció az anyanyelven 
folytatott  kommunikáció  túlnyomó  részben  azonos  készségeivel  jellemezhető:  a 
koncepciók,  a  gondolatok,  érzések  tények  és  vélemények  megértésének, 
kifejezésének és értelmezésének szóban és írásban történő képességén alapul (hallott 
szöveg értése, beszédkészség, olvasott szöveg értése és íráskészség) a társadalmi és 
kulturális tevékenységek megfelelő keretein belül – az oktatásban és a képzésben, a 
munkában,  a  családi  életben  és  szabadidős  tevékenységek  során  –  az  egyén 
kívánalmainak és szükségleteinek megfelelően. „Fontos annak felismerése, hogy sok 
európai  él  kétnyelvű  vagy  többnyelvű  családban  és  közösségben,  és  lehet,  hogy 
annak  az  országnak  a  nyelve,  amelyben  élnek,  nem  az  anyanyelvük.  E  csoportok 
esetében lehet, hogy ez a kompetencia inkább hivatalos nyelvre, mint idegen nyelvre 
utal.  E  kompetenciának  az  integrációjuk  érdekében  történő  fejlesztésére  irányuló 
igényük,  motivációjuk  és  társadalmi  és/vagy  gazdasági  okaik  különbözni  fognak 
például azokétól, akik utazás vagy munka céljára tanulnak idegen nyelvet. Az ilyen 
esetek  kezelését  célzó  és  a  meghatározást  ennek  megfelelően  alkalmazó 
intézkedések  az  egyes  tagállamok  hatáskörébe  tartoznak  sajátos  igényeikkel  és 
körülményeikkel összhangban.” [17] Az idegen nyelveken folytatott kommunikáció 
továbbá  olyan  készségeket  igényel,  mint  például  a  közvetítés  és  az  interkulturális 
megértés.  Az  egyén  nyelvtudásának  szintje  változó  lehet  a  négy  dimenzió  (hallott 
szöveg  értése,  beszédkészség,  olvasott  szöveg  értése  és  íráskészség),  az  eltérő 
nyelvek és az egyén társadalmi és kulturális háttere, környezete és igényei és/vagy 
érdeklődése tekintetében. 
Az ehhez a kompetenciához kapcsolódó elengedhetetlen ismeret, készség és 
attitűd az idegen nyelvek ismerete, a szókincs és a funkcionális nyelvtan ismeretét, 
valamint a verbális kapcsolat és a nyelv szintjeinek fő típusaira való rálátást követeli 
meg.  Fontos  a  társadalmi  hagyományoknak,  valamint  a  nyelvek  kulturális 
vonzatának  és  változatosságának  ismerete.  (Az  idegen  nyelven  folytatott 
kommunikációhoz  elengedhetetlen  készségek  magukban  foglalják  a  szóbeli 
üzenetek  megértésének,  a  beszélgetések  kezdeményezésének,  folytatásának  és 
lezárásának,  valamint  az  egyén  igényeinek  megfelelő  szövegek  olvasásának, 
megértésének  és  előállításának  képességét.  Az  egyénnek  továbbá  képesnek  kell 
lennie  a  segédeszközök  megfelelő  használatára,  és  az  egész  életen  át  tartó  tanulás 
részeként a nyelv nem formális keretek között történő tanulására is. A pozitív attitűd 
magában foglalja a kulturális sokféleség tiszteletét, és a nyelvek és az interkulturális 
kommunikáció iránti érdeklődést és kíváncsiságot.”

жүктеу/скачать 21,11 Mb.

Достарыңызбен бөлісу: