HORVÁTHNÉ MOLNÁR
Katalin
Nyugat-magyarországi Egyetem
Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Kar
Filológiai és Interkulturális Kommunikáció Intézet
főiskolai tanár, intézetigazgató
(Szombathely, Magyarország)
molnar.katalin@t-online.hu
AZ IDEGEN NYELVEKEN FOLYTATOTT KOMMUNIKÁCIÓ
MINT KULCSKOMPETENCIA
Bevezetés
A tanulmány témájának kiválasztásában többek köz egy 2015. szeptemberi hír volt
meghatározó számunkra, mely szerint 2010 óta drasztikusan csökkent a nyelvvizsgát
szerzők száma Magyarországon, különösen figyelemfelkeltő az, hogy ez tendencia a
20-24 évesek mellett a középiskolás korosztályban is, tehát a 14-19 évesek közt.
Ezért is tekintjük át a különböző európai uniós dokumentumokat külön figyelmet
fordítva az idegen nyelven folytatott kommunikáció kérdéskörére, kitérve annak
felsőoktatási és munkaerőpiaci vonatkozásaira is.
Mielőtt mindezekre rátérünk, ismertetjük a 2003 és 2014 közt nyelvvizsgát
szerzett két korosztályra vonatkozó adatsort.
1. ábra: Nyelvvizsgával rendelkező fiatalok száma Magyarországon 2003-2014
(Forrás: MTI, 2015.szeptember)
236
A felső adatsor mutatja az adott évben nyelvvizsgát tett 14-19 évesek
számát, míg az alsó adatsor az adott évben nyelvvizsgát tett 20-24 évesekét.
A grafikon azt mutatja, hogyan alakult 2003 és 2014, azaz az elmúlt bő
tizenegy évben a nyelvvizsgázók száma a két korosztályban. Az összesített
eredmény szerint a nyelvvizsgával rendelkezők száma 2010 óta mindkét
korosztályban jelentősen csökken. Külön szerepel a két korosztály a diagramon, míg
az előbbiek a főiskolai-egyetemi felvételi pontszám miatt lehetnek motiváltak abban,
hogy nyelvvizsgát szerezzenek, addig utóbbiaknak a diplomakiadáshoz kell a
nyelvvizsga. A 14-19 évesek adatsorában 2005-nél figyelhető meg csúcs, ami talán
nem is annyira meglepő, hiszen ez volt az utolsó év, amikor sikeres középfokú
nyelvvizsgával kiváltható volt az emelt szintű idegennyelvi érettségi. Az akkori
közel 80 ezerhez képest sokkoló a legfrissebb adat, hiszen majdnem fele (59%) a tíz
évvel ezelőttinek. A 20-24 évesek körében megszerzett nyelvvizsgák száma a 2006-
os csúcsot (61.550) követően folyamatosan zuhant, 2014-ben mindössze 35.840-en
szereztek bizonyítványt ebben a korosztályban.
Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy generációs váltásról beszélhetünk-e,
vagy csak más a motivációjuk a fiataloknak, ezért nem tesznek nyelvvizsgát. De sem
a motivációváltással, sem a korosztályos demográfiai csökkenéssel nem
magyarázható a lezajlott változás. Mivel az adatsor 2003-2014 közti, ezért tekintjük
át az európai uniós stratégiákat, munkaprogramokat és állásfoglalásokat ebben az
időszakban figyelve arra, hogy ezekben milyen szerepű az idegen nyelv, s az idegen
nyelven folytatott kommunikáció, kitérünk arra is, hogy hol helyezték el ezeket a
kulcskompetenciák körében.
Vizsgálatunk kiindulópontja az, hogy az idegennyelvi és idegennyelvű
oktatási rendszerek és módszerek fejlesztése az Európai Unió tagállamaiban, így
Magyarországon is fontos feladat, hiszen a különböző képzésekben részt vevő és
bizonyítványt, diplomát kapó diákok, hallgatók számára a munkaerőpiacon való
megmérettetés, az elhelyezkedés szempontjából fontos befolyásoló tényező az
idegennyelv-tudás. A tanulmányban azt tekintjük át, hogyan lett az idegen
nyelveken folytatott kommunikáció a kulcskompetenciák része.
Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kompetenciák körének
meghatározása az Európai Unióban
Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciák között 2006-tól az
Európai Parlament és a Tanács 2006/962/EK ajánlása szerint [1] ott szerepel az
anyanyelven folytatott kommunikáció mellett az idegen nyelven folytatott is
másodikként. Ez a kulcskompetencia az, mely az anyanyelven folytatott
kommunikáció fő készségein – az egyén fogalmakat, gondolatokat, érzéseket,
tényeket és véleményeket tud kifejezni és értelmezni szóban és írásban egyaránt
(hallott szöveg értése, beszédkészség, olvasott szöveg értése és íráskészség),
valamint hogy nyelvileg helyes és kreatív módon kapcsolódik be a társadalmi és
kulturális tevékenységek teljes körébe – felül magában foglalja a közvetítés és az
interkulturális megértés [2] készségeit is.
Az Európai Uniónak nyelvpolitikai célja az idegennyelv-oktatás és -tanulás
fejlesztése az Unióban, emellett valamennyi tagállam nyelve számára a „nyelvbarát”
237
környezet megteremtése. Az Európai Unió önmagát tudásalapú társadalomként
felfogva ösztönzi az idegen nyelvek ismeretét, ezzel is hozzájárulva az Európához
való tartozás érzéséhez, továbbá kulturális gazdagságával biztosítva az egymás közti
könnyebb megértést. Az Európai Unió az oktatási és képzési rendszerek megújítását
és fejlesztését célzó programjai keretében az idegennyelv-tudást is az alapvető
készségek, a kulcskompetenciák közé sorolja. Az Európai Unió azon oktatási
programjainak elindítása, melyekben az oktatási és képzési rendszerek átfogó
fejlesztése meghatározott célként szerepelt mind a közoktatás mind a felsőoktatás
területén, a 2000-es évek elejére tehető.
A Lisszaboni Stratégia
Bár az Európai Unió a többnyelvűség egyik példája a világban – területén sok
anyanyelvet beszélnek polgárai, emellett az Unióban lakók jelentős hányada több
nyelvet is ért és használ –, az idegennyelv-ismeret nem kiegyensúlyozott, ezért az
európai polgároknak szükségük van az idegennyelv-tanulás fejlesztésére,
erősítésére.
A Lisszaboni Stratégiában [3] 2000-ben megfogalmazottak szerint az
oktatási és képzési rendszerek megújításához és fejlesztéséhez segíteni kell az új
alapkészségek elsajátítását, ezért ezt megvalósítandó a tagállamok, a Tanács és a
Bizottság az egész életen át tartó tanulás keretében megalkotja az „új alapkészségek
európai referenciakeretét”, amely referenciakeret az információs és kommunikációs
technológiák, a technológiai kultúra, az idegen nyelv, a vállalkozás és a szociális
kapcsolatok területén szükséges készségeket is tartalmazza. A lisszaboni
stratégiában tehát az oktatásnak, és ezen belül a nyelvtanulásnak központi szerepe
van.
2004-ben szükségessé vált a lisszaboni folyamat felülvizsgálata. 2005-ben –
bár a célkitűzések 2010-es céldátumát törölni kellett – négy új kulcsterületet jelöltek
ki, 24 irányelvet fogadtak el, és kitűzték a nemzeti felzárkózási akciótervek
beillesztését a lisszaboni programba. 2010 elején az értékelés [4] után a stratégia
folytatására, újrafogalmazására helyezték az Unióban a hangsúlyt, s 2010 márciusára
megszületett az „Európa 2020” fejlesztési stratégia[5], amely átfogja a 2010-2020-as
évtized fő célkitűzéseit.
Az Európa 2020 stratégia
Az új stratégia, fenntartva a lisszaboni program általános céljait – öt fő célkitűzést
fogalmazott meg az EU szintjén. Ezek közül számunkra fontos az első, mely szerint
cél a 20-64 éves népesség körében a foglalkoztatási ráta növelése legalább 75
százalékra (a jelenlegi kétharmados szintről), s a negyedik, ennek is a felsőoktatásra
vonatkozó része, mely szerint a felsőfokú oktatás fejlesztésével elérendő cél, hogy a
fiatalok legalább 40 százaléka rendelkezzen diplomával.
A Bizottság az Európa 2020 stratégia keretében hét ún. „zászlóshajó”-
projektet mutatott be, amelyek a fő cselekvési területeket jelölik meg. Ezek közül a
második és hatodik kapcsolódik a témánkhoz. A következő „zászlóhajó”-projekteket
azonosították: (1) az innováció ösztönzése, (2) az ifjúság mobilitásának elősegítése,
(3) a digitális fejlesztés napirendjének meghatározása, (4) az erőforrások
felhasználási hatékonyságának javítása, (5) iparpolitikai fejlesztés, (6) a munkaerő-
238
kereslet és kínálat összehangolása, a szükséges képzettség és képességek
összekapcsolása a munkahelyi igényekkel, (7) a szegénység elleni küzdelem.
A fejlesztés stratégiai irányai négy pontban foglalhatók össze, ezek (1) a
tudásalapú fejlesztésre alapozott növekedés, (2) a jobb humántőke-potenciál révén
nagyobb hozzáadott érték-teremtés, (3) a környezetkímélő technológiák és
energiahatékonyság összekapcsolása és (4) ezen területeken olyan beruházások
ösztönzése, melyek javítják az ökológiai és az ökonómiai fejlődés összekapcsolását.
Számunkra kiemelendő az első pont, azaz a tudásalapú fejlesztéspolitika, melynek
több pillére van, ezek közül meghatározó fontosságú az oktatás, melynek fejlesztése
szükséges az iskola előtti neveléstől a felsőoktatásig. Ez összefügg a humántőke-
potenciál növelésével, hiszen az oktatásból a munkaerőpiacra kikerülők sikere és
eredményei alapvetően az oktatási rendszerek működésének minőségén, a tudás és a
képességek együttes kibontakoztatásán és az oktatás tartalmának folyamatos érdemi
megújításán alapul.
Az oktatás és képzés fejlesztése
Bár az oktatás és a képzés tartalma, valamint az oktatási és képzési rendszerek
megszervezése a tagállamok hatáskörébe tartozik, az európai együttműködés
hasznos szerepet játszik annak meghatározásában, hogy milyen nyelvi kompetenciák
fejlesztésére van szükség, és hogy ez milyen módszerekkel, illetve milyen
feltételekkel valósítható meg a legeredményesebben.
A stockholmi stratégia
A 2001-es stockholmi Európai Tanács elfogadta az oktatási és képzési rendszerek
konkrét jövőbeli céljairól szóló jelentést [6], melyben a 2010-re elérendő három
stratégiai célt - az európai oktatási és képzési rendszerek minőségének és
hatékonyságának javítása; az oktatás hozzáférhetővé tétele mindenki számára; az
oktatási és képzési rendszerek világra való nyitottságának növelése – tizenhárom
célkitűzésre lebontva adták meg.
A barcelonai munkaprogram
A 2002 eleji barcelonai Európai Tanács elfogadta azt a részletes munkaprogramot
[7], mely tartalmazta a közös célok és célkitűzések 2010-es elérésének módját.
Ennek keretében az alapkészségek elsajátításának további javítására, különösen
legalább két idegen nyelv igen fiatal életkorban kezdődő oktatására szólítottak fel.
Ennek érdekében az Európai Bizottságot többnyelvűségre irányuló politikájának
megtervezésében és végrehajtásában szakértői csoport támogatja.
A barcelonai Európa Tanács Oktatási Bizottsága és a Bizottság együttesen
javasolta a munkaprogramot [8], melyben a kitűzött konkrét célok időben is
meghatározottak. A munkaprogram kidolgozásának szükségességét többek közt
abban látták – a lisszaboni stratégia kidolgozása óta eltelt két évben –, hogy a
sikerek ellenére a folyamat túl lassú volt, ezért a stratégiát egyszerűsíteni kellett
ahhoz, hogy a döntések megvalósítása hatékonyabb lehessen. Itt született politikai
döntés egy európai nyelvi kompetenciamutató kidolgozásáról.
Európai nyelvi kompetenciamutató
239
Az európai nyelvi kompetenciamutató kidolgozásának célja, hogy mérhetővé tegye
és mérje a tagállamok tanulói (két korosztály, a középfokú oktatás két szintjének)
idegennyelv-ismeretének
átlagos
szintjét,
és
ennek
felhasználásával
meghatározhatóvá váljon, hogy milyen közel jutott az Unió az európai polgárok
többnyelvűvé válására irányuló célkitűzésének megvalósításához. Ez olyan stratégiai
információkat ad a politikai döntéshozóknak, tanároknak, tanulóknak, amelyek
felhasználásával fejleszthetik az idegen nyelvek tanítását és tanulását, növelhetik az
európaiak mobilitását és az Unió versenyképességét. Az intézkedés keretét egy, a
2007. április 13-án elfogadott bizottsági közlemény [9] adta meg.
„Oktatás és képzés 2010” munkaprogram
Az idegennyelv-tanulás fejlesztése az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram [10]
egyik egyedi célkitűzése és része az oktatási és képzési rendszereknek a világ felé
történő nyitásával kapcsolatos átfogóbb stratégiai célkitűzésnek. Kulcsfontosságú,
hogy minden európai polgár képes legyen az idegen nyelvek széles körét érteni és
használni. A nyelvtanulás mindemellett elősegíti a kultúrák közötti kölcsönös
megértést és toleranciát, valamint két másik célkitűzéshez is kapcsolódik, ezek a
tudásalapú társadalomban szükséges készségek fejlesztése, és az állampolgári
szerepvállalás, az esélyegyenlőség és a társadalmi kohézió elősegítése.
A munkaprogram három stratégiai célja közül számunkra releváns az oktatás
és képzés világra való nyitottsága, ennek a kapcsolódó céljai közül pedig az
idegennyelv-tanulás, a mobilitás fejlesztése és az európai együttműködés fejlesztése.
Az idegennyelv-tanulásának fejlesztése körébe tartozik az anyanyelv mellett
kettő vagy több nyelv tanulásának támogatása, s minden korosztály számára az
idegennyelv-tanulás fontosságának tudatosítása, emellett az iskolák és
képzőintézmények ösztönzése arra, hogy hatékony tanítási és képzései módszereket
alkalmazzanak, s a nyelvtanulás életen át való folytatására motiválják tanulóikat,
hallgatóikat.
A munkaprogram – melyet a Tanács és a Bizottság 2002. február 14-én
közösen elfogadott – tehát számos területet fog át, ennek kertében a nyitott
koordinációs módszerrel – önkéntes alapon törekedve bizonyos közösen
megállapított teljesítménymutatók elérésére – működnek együtt az abban
résztvevők. A munkaterv a 3 stratégiai célkitűzéshez kapcsolódva 13 konkrét
célkitűzését ad meg, közülük egyik az idegennyelv-tanulás ösztönzése. A Részletes
Munkaprogram felépítése szerint tehát a három stratégiai célkitűzést további
tizenhárom kapcsolódó célkitűzésre és 42 kulcsterületre bontja, amelyek felölelik az
oktatáshoz és képzéshez kapcsolódó területek egész sorát.
1. stratégiai célkitűzés: az uniós oktatási és képzési rendszerek minőségének és
hatékonyságának javítása, ezen belül:
a tanárok és oktatók oktatásának és képzésének fejlesztése;
a tudásalapú társadalom által megkívánt ismeretek fejlesztése;
az információs és kommunikációs technológiákhoz való általános hozzáférés
biztosítása;
240
a műszaki és tudományos tanulmányokat folytató diákok számának növelése;
az erőforrások lehető leghatékonyabb kihasználása;
2. stratégiai célkitűzés: Az oktatási és képzési rendszerekhez való hozzáférés
biztosítása mindenki számára, ezen belül
nyitott tanulási környezet megteremtése;
a tanulás vonzerejének növelése;
aktív állampolgárság, az esélyegyenlőség és a társadalmi kohézió
támogatása;
3. stratégiai célkitűzés: az oktatási és képzési rendszerek megnyitása a
külvilág felé, ezen belül
az oktatást a vállalati szférához, a kutatás világához és a társadalom
egészéhez fűző kapcsolatok megerősítése;
a vállalkozó szellem erősítése;
az idegennyelv-tanulás fejlesztése;
a mobilitás növelése;
az európai együttműködés erősítése.
A munkaprogram a tagországok számára meghatározott számszerű céljai közül a
tapasztalatcsere szempontjából három területet hangsúlyoz. Ezek a nyelvoktatás
szervezésének módszerei; a korai nyelvtanulás; továbbá a nyelvtanulás és
nyelvgyakorlás támogatásának lehetőségei. Ennek hátterében az a tapasztalat áll,
hogy 1995 óta az Unió többször támogatott idegen nyelvek tanulására vonatkozó
célkitűzéseket (ld. a Tanács 1995. március 31-én és 2002. február 14-én kelt
határozatai, illetve a 2001. július 10-én kelt mobilitási ajánlása). Az említett
ajánlásban és a határozatokban foglalt célkitűzések teljesítésének célja, hogy
lényegesen kevesebben legyenek azok a 15 éven aluli polgárok, akik anyanyelvükön
kívül más nyelvet nem beszélnek.
„Oktatás és képzés 2020” munkaprogram
2009 májusában hozta nyilvánosságra a Tanács az „Oktatás és képzés 2020” című
programot [11], mely az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés új
stratégiai keretrendszere, és az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogramon alapul. A
programban az oktatás és képzés területein folytatott európai együttműködés
stratégiai keretrendszerét határozzák meg 2020-ig. Ennek a keretrendszernek a
célja a tudásalapú Európa létrehozása. Ehhez szükséges a mindenkire kiterjedő,
egész életen át tartó tanulás megvalósítását továbbra is megnehezítő kihívásokra
adható válaszok keresése.
A dokumentum négy stratégiai célt fogalmaz meg: az egész életen át tartó
tanulás és a mobilitás megvalósítása; az oktatás és a képzés minőségének és
hatékonyságának javítása; az esélyegyenlőség, a társadalmi kohézió és az aktív
polgári szerepvállalás elősegítése; az innováció és a kreativitás ösztönzése (a
vállalkozói készségek fejlesztését is beleértve) az oktatás és a képzés minden
241
szintjén. Elsődleges célja a tagállamok segítése oktatási és képzési rendszereik
továbbfejlesztésében, hogy az uniós polgárok a bennük rejlő lehetőségeket
kiaknázhassák, s biztosítsák a fenntartható gazdasági jólétet és a
foglalkoztathatóságot. A keretrendszer vonatkozik az oktatás és képzés teljes
vertikumára, az iskolarendszeren kívüli és az informális tanulásra is. A keretrendszer
négy stratégiai célkitűzése a következő:
1. stratégiai célkitűzés: az egész életen át tartó tanulás és mobilitás
fejlesztése, melynek indokoltsága az egész életen át tartó tanulás stratégiái
végrehajtásának fontosságában, valamint az európai képesítési keretrendszerhez
[12], (EKKR) kötődő nemzeti képesítési keretrendszerek és a rugalmasabb tanulási
lehetőségek fejlesztésének szükségességével magyarázható. Az EKKR segíti a
tagállamokat, oktatási intézményeket, munkáltatókat és a magánszemélyeket, hogy
az EU különböző nemzeti oktatási és képzési rendszerei által kibocsátott
szakképesítések összevethetők legyenek. Mint a tanulási kimeneteken alapuló
eszköz, mellyel leírható az, amit az egyén tud, amit ért, és amire képes, függetlenül
attól, hogy egy adott képesítést milyen rendszerben kapott meg, ez az eszköz
alapvető fontosságú az egységes európai munkaerőpiac kialakítása érdekében.
A Magyar Képesítési Keretrendszerről (MKKR) [13], és annak az Európai
Képesítési Keretrendszerrel (EKKR) való megfeleltetéséről szóló jelentést 2015.
február 3-án fogadták el Brüsszelben, a magyar rendszerben nyolc szintet
különböztetünk meg, az Unióban is nyolcat határoztak meg, de nem elvárás a
tagállamokkal szemben, hogy ugyanennyit használjanak. A szintek leírása
hazánkban négy kategória mentén történt: tudás, képességek, attitűd, valamint
autonómia és felelősségvállalás.
A mobilitás bővítéséhez alkalmazni kell az Európai Mobilitás minőségi
Chartát [14], melynek célja az oktatás és képzés területén a személyek szabad
áramlásának biztosabb keretet adni, ezzel megvalósítva egy valódi európai oktatási
és képzési térséget, ezáltal erősítve a gazdasági, társadalmi és regionális kohéziót.
2. stratégiai célkitűzés: az oktatás és a képzés minőségének és
hatékonyságának javítása, melynek keretében minden polgárnak lehetőséget kell
biztosítani az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciák [15]
megszerzésére, emellett az oktatás és képzés minden szintjét vonzóbbá és
hatékonyabbá kell tenni.
Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciák közé az
idegen nyelveken folytatott kommunikáció is beletartozik. Erre mindenkinek
szüksége van a személyes önmegvalósításához és fejlődéshez, az aktív polgárrá
váláshoz,
a
társadalmi beilleszkedéshez
és
a
foglalkoztatáshoz. A
„Kulcskompetenciák az egész életen át tartó tanuláshoz – Európai referenciakeret”
[15] fő célkitűzései a következők:
242
1. a tudásalapú társadalomban való személyes önmegvalósításhoz, az aktív
állampolgári
részvételhez,
a
társadalmi
kohézióhoz
és
a
foglalkoztathatósághoz szükséges kulcskompetenciák azonosítása és
meghatározása;
2. a tagállamok munkájának támogatása annak biztosítása terén, hogy az
alapoktatás és szakképzés végére a fiatalok olyan szintre fejlesszék
kulcskompetenciáikat, amely felvértezi őket a felnőttkorra, valamint amely
alapját képezi a további tanulásnak és a munkába állásnak, továbbá, hogy
ezek a felnőttek képesek legyenek e kompetenciáikat egész életük során
fejleszteni és frissíteni;
3. európai szintű referenciaeszköz biztosítása a politikai döntéshozók, az
oktatási szolgáltatást nyújtók, a munkáltatók és maguk a tanulók számára,
hogy elősegítsék a közösen megállapított célokra irányuló nemzeti és
európai szintű erőfeszítéseket;
4. a további fellépések keretének biztosítása közösségi szinten, mind az
Oktatás és képzés 2010 munkaprogram, mind pedig a közösségi oktatási és
képzési programok keretein belül.
A kompetenciákat itt az adott helyzetben megfelelő ismeretek, készségek és
attitűdök ötvözeteként határozhatjuk meg. A kulcskompetenciák azok a
kompetenciák, amelyekre minden egyénnek szüksége van a személyes
önmegvalósításhoz és fejlődéshez, az aktív polgársághoz, a társadalmi
beilleszkedéshez és a foglalkoztatáshoz.
E referenciakeret a következő kulcskompetenciákat határozza meg:
1. Az anyanyelven folytatott kommunikáció;
2. Az idegen nyelveken folytatott kommunikáció;
3. Matematikai kompetencia és alapvető kompetenciák a természet- és
műszaki tudományok terén;
4. Digitális kompetencia;
5. A tanulás elsajátítása;
6. Szociális és állampolgári kompetenciák;
7. Kezdeményezőkészség és vállalkozói kompetencia;
8. Kulturális tudatosság és kifejezőkészség.
Valamennyi kulcskompetenciát egyformán fontosnak kell tekinteni, hiszen
mindegyik hozzájárulhat a sikeres élethez a tudásalapú társadalomban. Sok
kompetencia részben fedi egymást és egymásba fonódik: az egyik területhez
elengedhetetlenül szükséges elemek támogatják a másik terület kompetenciáit. Az
alapkészségek megléte a nyelv, az írás, olvasás, számolás, valamint az információs
és kommunikációs technológiák (IKT) terén elengedhetetlen alapja a tanulásnak,
míg a tanulás elsajátítása támogatást nyújt minden tanulási tevékenység számára.
243
Számos olyan téma van, amelyet a referenciakeret egészében alkalmaztak: a
kritikus gondolkodás, a kreativitás, a kezdeményezés, a problémamegoldás, a
kockázatértékelés, a döntéshozatal és az érzelmek konstruktív kezelése szerepet
játszik mind a nyolc kulcskompetencia esetében.
Számunkra meghatározó kulcskompetencia az idegen nyelveken folytatott
kommunikáció. [16] Az idegen nyelveken folytatott kommunikáció az anyanyelven
folytatott kommunikáció túlnyomó részben azonos készségeivel jellemezhető: a
koncepciók, a gondolatok, érzések tények és vélemények megértésének,
kifejezésének és értelmezésének szóban és írásban történő képességén alapul (hallott
szöveg értése, beszédkészség, olvasott szöveg értése és íráskészség) a társadalmi és
kulturális tevékenységek megfelelő keretein belül – az oktatásban és a képzésben, a
munkában, a családi életben és szabadidős tevékenységek során – az egyén
kívánalmainak és szükségleteinek megfelelően. „Fontos annak felismerése, hogy sok
európai él kétnyelvű vagy többnyelvű családban és közösségben, és lehet, hogy
annak az országnak a nyelve, amelyben élnek, nem az anyanyelvük. E csoportok
esetében lehet, hogy ez a kompetencia inkább hivatalos nyelvre, mint idegen nyelvre
utal. E kompetenciának az integrációjuk érdekében történő fejlesztésére irányuló
igényük, motivációjuk és társadalmi és/vagy gazdasági okaik különbözni fognak
például azokétól, akik utazás vagy munka céljára tanulnak idegen nyelvet. Az ilyen
esetek kezelését célzó és a meghatározást ennek megfelelően alkalmazó
intézkedések az egyes tagállamok hatáskörébe tartoznak sajátos igényeikkel és
körülményeikkel összhangban.” [17] Az idegen nyelveken folytatott kommunikáció
továbbá olyan készségeket igényel, mint például a közvetítés és az interkulturális
megértés. Az egyén nyelvtudásának szintje változó lehet a négy dimenzió (hallott
szöveg értése, beszédkészség, olvasott szöveg értése és íráskészség), az eltérő
nyelvek és az egyén társadalmi és kulturális háttere, környezete és igényei és/vagy
érdeklődése tekintetében.
Az ehhez a kompetenciához kapcsolódó elengedhetetlen ismeret, készség és
attitűd az idegen nyelvek ismerete, a szókincs és a funkcionális nyelvtan ismeretét,
valamint a verbális kapcsolat és a nyelv szintjeinek fő típusaira való rálátást követeli
meg. Fontos a társadalmi hagyományoknak, valamint a nyelvek kulturális
vonzatának és változatosságának ismerete. (Az idegen nyelven folytatott
kommunikációhoz elengedhetetlen készségek magukban foglalják a szóbeli
üzenetek megértésének, a beszélgetések kezdeményezésének, folytatásának és
lezárásának, valamint az egyén igényeinek megfelelő szövegek olvasásának,
megértésének és előállításának képességét. Az egyénnek továbbá képesnek kell
lennie a segédeszközök megfelelő használatára, és az egész életen át tartó tanulás
részeként a nyelv nem formális keretek között történő tanulására is. A pozitív attitűd
magában foglalja a kulturális sokféleség tiszteletét, és a nyelvek és az interkulturális
kommunikáció iránti érdeklődést és kíváncsiságot.”
Достарыңызбен бөлісу: |