При Казахской Национальной Академии Искусств им. Т


Использованная литература



Pdf көрінісі
бет24/25
Дата06.03.2017
өлшемі21,11 Mb.
#8251
1   ...   17   18   19   20   21   22   23   24   25

Использованная литература
1. Бахтин  М.М.  Из  предыстории  романного  слова.  //  Бахтин М.М. 
Вопросы литературы  и  эстетики.  –  Москва:  «Художественная 
литература», 1975, С. 406–446.
2. Лотман Ю.М. Роман в стихах Пушкина «Евгений Онегин»: Спецкурс. 
Вводные  лекции  в  изучение  текста //  Лотман  Ю.М.  Пушкин: 
Биография  писателя;  Статьи  и  заметки,  1960—1990;  «Евгений 
Онегин»:  Комментарий.  —  Санк-Петербург:  Искусство-СПБ, 1995.  —
С. 393–462.
3. Лотман  Ю.М.  Лекции  по  структуральной  поэтике  //  Ю.М.Лотман  и 
тартуско-московская семиотическая школа. – Москва: «Гнозис», 1994, 
С. 10–257.
4. Fresli M. Kulturális hálózatok. Szombathely, 2015. 1-221.pp. 

256
S
ZŐKE
 Viktória
Doktorandin 
Universität Pécs
Graduiertenschule der Geographie
viktoriaszoke@yahoo.de
Dr. K
OVÁCS
 László
Associate Professor
Westungarische Universität
Lehrstuhl für Angewandte Linguistik
klaszlo1@gmail.com
DIE ANWENDUNG DES GRAVITATIONSMODELLS AUF DIE 
KULTUR IM WESTUNGARISCHEN KOMITAT VAS
Abstract:  Present  paper  applies  the  gravitation  model  to  the  cultural  life  of  the 
Hungarian  county  Vas.  Cultural  importance  is  captured  in  the  analysis  by  the 
number of museums and exhibitions in the county.
It will be shown, how this model can be used to determine the cultural interaction 
between  cities.  Furthermore  it  will  be  argued  that  besides  Szombathely  Kőszeg 
should be considered as the second important, “attracting” city within the county. 
Keywords: gravitation model, culture
1. Einführung
In  der  Geographie  haben  Modelle  der  Raumstruktur  bzw.  räumlicher 
Beziehungen  eine  lange  Tradition,  wie  die  Standortanalysen  oder  die  Analyse  der 
zentralen  Orte  bei  Christaller  und  Lösch.  Neuere  Modelle,  wie  das 
Gravitationsmodell werden auch oft zur Raumstrukturanalyse eingesetzt [1], [2]. 
Aktualität  zur  vorliegenden  Forschung  gibt  das  Jubiläumsjahr  St.  Martin 
(auch  als  „Martinsjahr“  bezeichnet),  das  anlässlich  des  Jubiläums  („1700  Jahre 
Martin  von  Tours“)  2016  in  zahlreichen  europäischen  Ländern,  darunter  auch  in 
Ungarn gefeiert wird. Einen besonderen Platz nimmt in den Feierlichkeiten die Stadt 
Szombathely (Komitatssitz des Komitates Vas) ein.
In einer Analyse soll gezeigt werden, welche Anziehungskraft die einzelnen 
Städte  des Komitates bezüglich  Kultur auf  die  Besucher ausüben  können. Obwohl 
das  Hauptaugenmerk  dabei  auf  Szombathely  liegt,  es  werden  auch  die 
Gravitationsbeziehungen zwischen den anderen Städten des Komitates ermittelt. 
Im Beitrag  wird  das  Gravitationsmodell  auf  die  Kultur  des  Komitates  Vas 
bezogen angewendet: Es soll gezeigt werden, welche Beziehungen zwischen Städten 
bezüglich  ausgewählter  kultureller  Faktoren  existieren.  Dazu  wird  zuerst  das 
Komitat  Vas  vorgestellt,  dann  wird  das  Gravitationsmodell  kurz  beschrieben. 

257
Anschließend  wird  das  Modell  zur  Kulturanalyse  eingesetzt  und  die  Ergebnisse 
werden kurz diskutiert. 
2. Kultur im Komitat Vas
Ungarn  besteht  aus  19  regionalen  Verwaltungsbezirken  (auf  Deutsch 
Komitat,  auf  Ungarisch  ‚megye’)  und  aus  dem  eigenständigen  Verwaltungsbezirk 
der Hauptstadt Budapest. 
Das Komitat Vas erstreckt sich in Westungarn, auf einem Gebiet von 3336 
km
2
,  mit  256.629  Einwohnern.  Es  hat  eine  Bevölkerungsdichte  von  76,9 
Einwohnern/km
2
 [3]. Das Komitat grenzt westlich an Österreich und an Slowenien. 
Bei folgenden Analysen – damit das Bild überschaubar bleibt – werden nur 
Städte berücksichtigt. Im Komitat gibt es 13 Siedlungen mit Stadtrecht, darunter der 
Komitatssitz  Szombathely  (siehe  Tabelle  1).  Im  Stadtentstehungsprozess  des 
Komitates spielten nicht nur lokale, sondern auch landesweite Prozesse eine  Rolle 
[4]. 
Die  kulturelle  Anziehungskraft  einer  Stadt  wird  mit  der  Anzahl  der  in  der 
Stadt existierenden Museen gekennzeichnet. Museen haben nämlich eine „ständige“ 
Kulturfunktion,  sie  üben  also  eine  ständige  „Anziehungskraft“  aus.  Im  Vergleich 
dazu  üben  andere  kulturelle  Programme,  wie  Theatervorführungen  oder  Festivals 
nur zu einem bestimmten Zeitpunkt eine besondere „Anziehungskraft“ aus. 
Tabelle 1. Die Städte im Komitat Vas 
Stadt
Einwohnerza
hl
Anzah

Musee

(2014)
Anzahl 
ständige 
Ausstellung
en (2014)
Anzahl 
Sonder-
ausstellung
en (2014)
Gesamtanza
hl Museen
Szombathel
y
78.884
8
18
36
13
Bük
3.301
-
-
-
1
Celldömölk
11.113
-
-
-
2
Csepreg
3.286
-
-
-
1
Jánosháza
2529
1
1
-
1
Körmend
11.950
1
6
3
1
Kőszeg
11.666
5
6
5
7
Őriszentpét
er
1.178
1
1
1
1
Répcelak
2.575
-
-
-
2
Sárvár
14.777
1
5
3
2
Szentgotthá
rd
8.678
1
4
1
1
Vasvár
4.387
1
4
0
3
Vép
3.534
-
-
-
1
Quelle der Daten: [3], [4].

258
Zur Analyse kultureller Anziehungskräfte wurden aus statistischen Daten [5] 
die  Museen  der  Städte  und  derer  Ausstellungen  (ständige  sowie 
Sonderausstellungen) ausgesucht. 
Diese Statistik bezieht sich jedoch ausschließlich auf staatlich Museen und 
Ausstellungen.  Private,  oder  von  der  jeweiligen  Siedlung  verwaltete  Museen  und 
Ausstellungen sind  in  der Statistik  nicht  erfasst. Deshalb  war es  wichtig,  auch  die 
„tatsächliche“ Anzahl der Museen zu ermitteln. Dies geschah mit Internetrecherche, 
wo  anhand  der  Webseiten  der  einzelnen  Siedlungen,  bzw.  verschiedener 
Sammelseiten (wie z.B. [6]) die Anzahl der Museen in den Städten ermittelt wurde. 
Es wurden nur die Museen und Ausstellungen mitgezählt, die (wenn auch eine sehr 
knappe)  Internetpräsenz aufweisen und über eine  geregelte  Öffnungszeit  verfügen. 
Es  lagen  zu  diesen  Museen  jedoch  keine  Statistiken  vor,  aus  denen  man  auf  die 
Anzahl der Ausstellungen schließen könnte. 
Es  muss  auch  angemerkt  werden,  dass  die  Anzahl  der  „besuchbaren“ 
Ausstellungen  die  Anzahl  der  aufgeführten  Museen  weit  übertrifft  –  die  Autoren 
selbst  besuchten  mehrere  Ausstellungen,  die  nur  für  einige  Tage  geöffnete  kurze 
Sonderausstellungen  waren,  und  mit  keinem  staatlichen  oder  nichtstaatlichen 
Museum in Verbindung gesetzt werden können. Es sind ferner auch Ausstellungen 
(wenigstens  in  Szombathely)  vorhanden,  die  nur  nach  Voranmeldung  besucht 
werden können. 
Da  jedoch  diese  Ausstellungen  für  Touristen  nur  schwer  zugänglich  sind, 
bzw.  teilweise  keine  Daten  zu  diesen  Ausstellungen  vorliegen,  wurden  sie  in  die 
Analyse bewusst nicht eingebunden.
3. Gravitationsmodell
Die  auf  der  Newton’schen  Gravitationstheorie  der  Physik  beruhenden 
Gravitationsmodelle der Wirtschaft und der Geographie [7] werden in verschiedenen 
Formen  für  die  Analyse  wirtschaftlicher  bzw.  humangeographischer  Prozesse 
eingesetzt – es wird besonders oft auf den Handel bezogen verwendet [8], [9]. Das 
Gravitationsmodell  beschreibt  die  paarweise  Interaktion  zweier  Siedlungen 
(Standorten)  unter  Berücksichtigung  der  Entfernung  zwischen  den  beiden 
Siedlungen [10]. 
Eine  komplexe  Gravitationsanalyse  des  Komitates  Vas  liegt  nicht  vor, 
obwohl  einige  Teilgebiete  in  den  regionalen  Analysen  von  Szörényiné  [11]  [12]
abgedeckt  sind,  bzw.  in  der  Gravitationsanalyse  von  Nagy  [13]  auch  Städte  des 
Komitates (in erster Linie Szombathely) berücksichtigt werden.
Bezüglich  Raumstrukturanalysen  im  Komitat  ist  es  wichtig  anzumerken, 
dass die Landesgrenze zu Österreich das entstehende Bild verzerren kann [14].
4. Raumstruktur und Kultur
Im  Folgenden  wird  analysiert,  welche  Aussagen  über  die  räumlichen 
Beziehungen  der  Kultur  im  Komitat  mit  Hilfe  des  Gravitationsmodells  getroffen 
werden können. 

259
Die  Stärke  der  kulturbezogenen  Verbindung  zwischen  zwei  Siedlungen 
wurde nach der klassischen Gravitationstheorie ermittelt:
A = Siedlung A
B = Siedlung B
I
AB 
= Interaktion zwischen Siedlung A und B
D
AB 
= Entfernung zwischen Siedlung A und B
S

= Anzahl der Museen in Siedlung A
S

= Anzahl der Museen in Siedlung B
Die  Entfernungen  zwischen  den  Siedlungen  wurden  mit  Google  Maps
Routenplaner  ermittelt:  jeweils  die  erste,  vom  Software  angegebene  Entfernung 
zwischen den Siedlungen wurde genommen.
Die Interaktion zwischen zwei Städten (I
AB
siehe Abb. 1.) indiziert dabei die 
Möglichkeit  des  kulturell  bedingten  Besuches  in  einer  anderen  Stadt,  also  die 
Wahrscheinlichkeit dass Besucher von Stadt A auch Stadt B aufsuchen. 
Csepreg  und  Bük  werden  dabei  als  eine  Einheit  behandelt,  da  zwischen 
ihnen  die  Entfernung  sehr  klein  (unter  3  km)  ist.  Bezüglich  Vép  werden  die 
Verbindungen  nur  zu  Szombathely  angezeigt,  damit  die  Abbildung  noch 
überschaubar bleibt.
Abb. 1. Die Stärke der kulturbezogenen Interaktionen (Museen). (Die Stärken der 
Linien sind nicht proportional zur Interaktionsstärke. Wo die errechnete stärke 
unter 0,001 lag, wurde keine Verbindungslinie gezeichnet.)

260
Um ein etwas feineres Bild zu bekommen, wurde in einer zweiten Analyse 
auch die Anzahl der Ausstellungen in die Formel eingebunden (Abb. 2.). Wo Daten 
vorlagen,  wurde  die  Zahl  aus  den  Statistiken  genommen  (Anzahl  der 
Sonderausstellungen  +  Anzahl  der  ständigen  Ausstellungen,  siehe  Tabelle  1),  in 
allen  anderen  Fällen  wurde  angenommen,  dass  im  jeweiligen  Museum  nur  eine 
einzige Ausstellung vorhanden ist. 
A = Siedlung A
B = Siedlung B
I
AB 
= Interaktion zwischen Siedlung A und B
D
AB 
= Entfernung zwischen Siedlung A und B
S

= Anzahl der Ausstellungen in Siedlung A
S

= Anzahl der Ausstellungen in Siedlung B
Abb. 2. Die Stärke der kulturbezogenen Interaktionen (Museen und Ausstellungen). 
(Die Stärken der Linien sind nicht proportional zur Interaktionsstärke. Wo die 
errechnete stärke unter 0,005 lag, wurde keine Verbindungslinie gezeichnet.)
In  beiden  Fällen  ist  es  erkennbar,  dass  Szombathely  die  größte 
Anziehungskraft  auf  die  umliegenden  Siedlungen  ausübt.  Kőszeg,  Sárvár  und 
Körmend können als regionale Zentren der Kultur aufgefasst werden.

261
5. Ergebnisse und Folgerungen 
Ergebnisse
Es  konnte  gezeigt  werden,  dass  Szombathely  in  kultureller  Hinsicht  auch 
eine besonders starke „Anziehung“ innerhalb des Komitates ausübt, ähnlich wie im 
Fall des Bildungswesens (vgl. [15]). Es ist jedoch auch wichtig anzumerken, dass in 
kultureller – und damit verbunden auch in touristischer – Hinsicht Kőszeg über eine 
besondere Position innerhalb des Komitates verfügt. Verbunden auch mit den (in die 
Analyse  nicht  eingebundenen)  Sehenswürdigkeiten  wie  der  Geschriebenstein  und 
mit  Siedlungen  wie  Velem  und  Cák  (wo  zahlreiche  Programme  im  ganzen  Jahr 
stattfinden) ist sie die „zweitanziehendste“ Stadt des Komitates.
Die südliche Region des Komitates (ung. Őrség, auf Deutsch oft als „Wart“ 
bezeichnet) hat bezüglich Museen und kultureller „Anziehungskraft“ eine besondere 
Rolle. Obwohl aus den Analysen sie nur eine eher untergeordnete Rolle zu spielen 
scheint, täuscht das Bild ein wenig. In dieser Region existieren nämlich ganz viele 
kleine  Dörfer  (Felsőszölnök,  Szalafő,  Pankasz,  Magyarszombatfa),  die  in  obere 
Analysen nicht eingebunden sind, zusammen aber eine erhebliche Anziehungskraft 
ausüben.
Weitere Forschungsmöglichkeiten
Vorliegender Beitrag hatte das  Ziel, einen ersten, eher „groben“ Überblick 
über  die  kulturelle  Anziehungskraft  der  Städte  des  Komitates  zu  geben.  Um  ein 
detailliertes Bild erhalten zu können, müssten tiefere Analysen gemacht werden, u.a. 
unter folgenden Gesichtspunkten. 
a) Alle Museen und Ausstellungen sollten berücksichtigt werden.
b)  Städte  der  umliegenden  ungarischen  Komitate  (z.B.  Sopron,  Kapuvár, 
Ajka,  Győr,  Pápa,  Sümeg,  Zalaegerszeg  usw.)  sollten  in  die  Analysen 
eingebunden werden.
c) Grenzüberschreitend sollten mehrere Städte aus dem Burgenland (ggf. aus 
der  Steiermark)  in  die  Analysen  eingebunden  werden  (z.B.  Oberwart, 
Pinkafeld, Oberpullendorf und Güssing). 
Sollte  ein  noch  detaillierteres  Bild  erarbeitet  werden  müssen,  sind  folgende 
Überlegungen zu beachten:
d)  Es  sollen  in  die  Analyse  nicht  nur  Städte,  sondern  alle  Siedlungen  mit 
wahrnehmbarer Kulturfunktion eingebunden werden (vgl. [16]). 
e)  Bei  Detailanalysen  sollten  alle  Sehenswürdigkeiten,  wie  Kirchen, 
Naturschätze usw. berücksichtigt werden.
f)  Eine  Gewichtung  aller  Sehenswürdigkeiten  sollte  erfolgen,  z.B.  anhand 
durchschnittlicher Besucherzahlen.
g) Veranstaltungen, wie z.B. der Savaria historische Karneval sollen in die 
Analysen eingebunden werden.
h) Eine Gewichtung dieser kulturellen Veranstaltungen sollte erfolgen, z.B. 
anhand Veranstaltungsdauer und/oder durchschnittlicher Besucherzahlen.

262
i)  Neben  Sehenswürdigkeiten  und  Veranstaltungen  kultureller  Art  sollen 
auch  „nichtkulturelle“  Anziehungsfaktoren,  wie  z.B.  Heilbäder  in  die 
Analysen eingebunden werden.
Praktische Empfehlungen
Bei  der  Datensammlung  zum  vorliegenden  Beitrag  wurde  den  Autoren 
bewusst,  wie  schwierig  es  ist,  die  Museen  des  Komitates  zu  finden  –  obwohl  die 
Autoren  selbst  hier  leben,  also  über  bestimmte  Vorkenntnisse  verfügen.  Deshalb 
sollen  hier  –  nicht  engst  verbunden  mit  den  Zielsetzungen  des  Beitrages,  eng 
verbunden  jedoch  mit  den  Zielsetzungen  des  Martinjahres  –  einige  kurze 
Empfehlungen stehen, wie man die „Vorfindbarkeit“ kultureller Anziehungspunkte 
erleichtern könnte.
Als  allgemeine  Empfehlung  kann  es  formuliert  werden,  dass  es  für  viele 
Museen  und  Ausstellungen  nötig  wäre  eine  weitaus  stärkere  Internetpräsenz 
aufzubauen.  Einige  Museen  konnten  nur  sehr  schwer,  erst  nach  mühsamer 
Internetrecherche  gefunden  werden.  Dazu  kommt,  dass  auf  den  Seiten  teilweise 
veraltete  Informationen  vorzufinden  sind,  und  weiterführende  Links  nicht  immer 
funktionieren.
Es  ist  auch  anzumerken,  dass  die  Anzahl  der  Museen  wahrscheinlich  von 
denen, die hier zur Analyse benutzt wurden, abweicht, da einige – trotz sorgfältiger 
Recherche – bestimmt nicht vorzufinden waren. 
Es  muss  auch  darauf  hingewiesen  werden,  dass  die  Internetpräsenz  der 
Museen  oft  nur  ungarischsprachig  ist.  So  können  Touristen,  die  nicht  ungarisch 
sprechen, diese Ausstellungen nicht  einmal  finden, geschweige denn Näheres über 
sie  zu  erfahren.  Gerade  wegen  des  Sankt  Martin  Jubiläumsjahres  2016  wäre  es 
jedoch  besonders  wichtig,  dass  Besucher  und  Pilger  schnell  und  effizient 
Informationen  zu  Ausstellungen  finden,  die  nicht  eng  mit  dem  Jubiläumsjahr 
verbunden sind.
Es  wäre  empfehlenswert,  die  Sehenswürdigkeiten  einer  Kleinregion  zu 
„bündeln“,  d.h.  es  sollten  „Anlaufstellen“  errichtet  werden,  (wie  z.B.  [17])  wo 
wichtige  Informationen  zu  Museen,  Ausstellungen  usw.  in  mehreren  Sprachen 
dargeboten werden.
Literatur
1.
Heineberg,  H.  (2007)  Einführung  in  die  Anthropogeographie  / 
Humangeographie. Paderborn. 1-448. pp.
2.
Hofmeister, B. (1994) Stadtgeographie. Braunschweig. 1-192. pp.
3.
2011. évi népszámlálás. Területi adatok. Vas megye. (2013) Győr.
4.
Lenner  T. (1996)  Központi  funkciók  feltárása  Vas  megyében.  Tér  és 
Társadalom. 10/2-3: 69-76. pp.
5.
Kulturális Statisztika Rendszer (2014)
http://kultstat2014.emmi.gov.hu/publikus-aggregator
6.
Múzeumok, gyűjtemények (2016)
http://www.viasanctimartini.eu/szombathely/muzeumok-gyujtemenyek
7.
Reilly, W. J. (1931) The Law of Retail Gravitation. New York. 1-77. pp.

263
8.
Hua, C-I. / Porell, F. (1979) Critical Review of the Development of the Gravity 
Model. International Regional Science Review. 1979/4: 97-126. pp.
9.
Krugman,  P.  /  Obstfeld,  M.  /  Melitz,  M.  (2011)  Internationale  Wirtschaft
München et al. 1-928. pp.
10. Rodrigue,  J-P.  /  Comtois,  C.  /  Slack,  B.  (2006)  The  Geography  of  Transport 
Systems. London / New York. 1-432. pp.
11. Szörényiné Kukorelli I. (2014) Város és vidéke – térkapcsolatok elemzése Győr 
térségében.  In:  Lados  M.  (szerk.):  A  gazdaságszerkezet  és  vonzáskörzet 
alakulása. Győr. 22-48. pp.
12. Szörényiné Kukorelli I. (2015) Győr hatótere és környezetének szubcentrumai. 
Településföldrajzi tanulmányok. 4/különszám. 73-87. pp.
13. Nagy  G.  (2011)  A  gravitációs  modell  felhasználásának  lehetőségei  a 
várostérségek lehatárolásában. Területi Statisztika. 14/6: 656-673. pp.
14. Lenner  T. (2000)  A  kisvárosok  modernizációjának  társadalomföldrajzi 
áttekintése vas megyei példákon. Tér és Társadalom. 14/2-3: 139-146. pp.
15. Szőke  V.  /  Kovács  L.  (2015,  im  Erscheinen)  Klassische  Modelle  der 
Raumstruktur  und  der  räumlichen  Beziehungen  am  Beispiel  des 
Bildungswesens im westungarischen Komitat Vas. NymE Természettudományi 
Kar Tudományos Közleményei.
16. Fresli M. / Huszti Zs. / Raffay Z. (2014) Development of rural tourism as a tool 
for  the  preservation  of  culture.  Vestnik  Karagandinskogo  Gosudarstvennogo 
Universiteta Seriya Ekonomika. 75/3: 18-21. pp. 
17. Via Sancti Martini (2016)
http://www.viasanctimartini.eu

264
POZSGAI István
PhD
Nyugat-magyarországi Egyetem, docens
constantinus@freestart.hu
A VLAGYIMIR-SZUZDALI FEJEDELEMSÉG 
TEMPLOMÉPÍTÉSZETE A XII-XIII. SZÁZADBAN
A  Kijevi  Ruszban  majdnem  minden  jelentős  városban,  ill. 
részfejedelemségben  helyi  iskolák  alakultak  ki  a  helyi  sajátosságokból  és 
hagyományokból.  A  helyi  különbségek  ellenére  a  mongol  korszak  előtti  Rusz 
építészeti  iskoláinak  kompozíciós  és  esztétikai  elvei  közel  álltak  egymáshoz, 
különösen  a XII.  sz.  közepéig [19,  p.  126].  Az óorosz templomok bizánci  eredetű 
keresztkupolás  szerkezetűek  voltak  [1,  p.  139],  általában  kilencosztású  (vagy 
kilencosztatú) térrel (a templom terét 4 pillér vagy oszlop osztja 9 részre) [8, p. 47], 
ill.  a  kilencosztású  tér  különböző  változataival  (több  oszlop,  ill.  pillér  osztja  még 
több részre a belső teret).
Jelen  cikkben  a  Vlagyimir-Szuzdali  Fejedelemség  templomainak  tömeg-
formálásával,  homlokzatainak  kialakításával  és  homlokzati  díszítéseivel 
foglalkozunk. A  Vlagyimir-Szuzdali  Fejedelemségben  csak  Vlagyimir  Monomah 
fia,  Jurij  Dolgorukij  (nagyfejedelem:  1154-1157) és  unokája  Andrej  Bogoljubszkij 
(1157-1174) uralkodása idején indultak meg a jelentősebb építkezések.
A Tipográfiai Évkönyv 1152. év alatti bejegyzése szerint Jurij Dolgorukij a 
fejedelemségében 6 kőtemplomot emeltetett, ill. kezdett el építtetni, amelyek közül 
csak  kettő  maradt  ránk:  Borisz  és  Gleb  temploma  Kigyeksában,  és  az  Úr 
Színeváltozása-templom  Perejaszlavl-Zalesszkijben  (ma  Pereszlavl-Zalesszkij)  [12, 
p.343-344].
A  kőépítészet technikája  nem  helyi  sajátosságok  alapján  alakult  ki,  hanem 
elsősorban halicsi mesterek terjesztették el [18, p. 366]. Halics építészetére hatott a 
román  stílus  is  (akárcsak  a  szerb  ráskai  építészetre,  pl.  a  Sztudenica  kolostor 
Istenszülő  főtemploma  (katholikonja)  1183-1193,  a  Decsáni  kolostor  Krisztus 
Pantokratornak  szentelt  főtemploma  1327-1335).  Halics  közvetítésével  a  román 
stílusra vezethető vissza a Jurij Dolgorukij templomait jellemző árkádfríz (vakárkád-
fríz vagy oszlopos-íves dombormű) és a bélletrézsűs keretezésű kapuzatok (bélletes 
kapuzatok)  [12,  p.  348].  A  Halics-Volhyniai  Fejedelemség  területén  árkádfrízt 
láthatunk  pl.  a  Vlagyimir-Volynszkijben  található  Istenanya  Elszenderedése-
székesegyház  (1160)  homlokzatain,  és  faragott  bélletrézsűs  keretezésű  kapuzatot 
láthatunk pl. a halicsi Pantelejmon-templom (XIII. sz. eleje) bejáratánál.

265
Ezután  vizsgáljuk  meg  Jurij  Dolgorukij  templomait!  A  Szuzdaltól 4  km-re 
fekvő  Kigyeksában  fennmaradt  Borisz  és  Gleb  temploma  (1152)  kőből  épült.  A 
legenda  szerint  itt,  a  Nyerl  folyó  partján  táborozott  egykor  a  két  óorosz  szent.  A 
templom az idők során alaposan megváltozott, a boltozatokat átépítették, az apszisok 
felső  részét  lebontották  vagy  leomlott,  és  a  XVI-XVII.  századi  helyreállítás  során 
alacsonyabbra  építették. Ekkor  a  tambur  és  a  kupola  is  kisebb  lett.  Az  előcsarnok 
(narthex) XVIII. századi [3, p. 67]. Első látásra szembetűnik, hogy a templom már 
nem  a  korábbi  monolitikus  stílust  képviseli.  A  homlokzatokat  függőlegesen 
árkádfríz tagolja, vízszintesen pedig a fal síkjából kiugró lizénák. Az árkádfríz épp a 
templom nyugati harmadában lévő karzat magasságában tagolja a homlokzatot, a két 
belső lizéna pedig a belső pilléreknek felel meg. Tehát a homlokzat, azaz a templom 
külsejének  a  tagolása  követi  a  belső  tér  szerkezetét.  A  templomot  egyszerűség 
jellemzi.  Az  árkádfríz  féloszlopait  ék  alakú  konzolok  támasztják  alá.  Az  árkádfríz 
felett  közvetlenül  még  egy  keskeny  fogazott  frízből  álló  övet  vagy 
párkányszerűséget  láthatunk.  Megfigyelhető  a  vertikális  orientáció  erősödése  a 
templom tömegének szerkezetben, mint ahogy a XII. sz. közepétől másutt is. Ezt a 
keskeny magas tambur és a hosszúkás szűk ablaknyílások is kiemelik.
A  Perejaszlavl-Zalesszkijben  található  Úr  Színeváltozása-székesegyházat
(Szpaszo-preobrazsenszkij  szobor,1152-1160)  Andrej  Bogoljubszkij  fejedelem 
fejezte  be.  Az  apszisokon  árkádfríz  látható.  A  vakárkád  kicsi  rövid  féloszlopai 
konzolokon állnak. A templomdobon háromszögszerű fríz fut  körbe. A templomot 
vertikális  irányultság  jellemzi,  amelyet  a  magas  falak,  a  magas  tambur  és  a 
hosszúkás  keskeny  ablakok  (a  dobon  és  a  homlokzatokon  is)  erősítenek  meg.  A 
külső  tagolás  kiemeli  a  belső  kilencosztású  teret,  a  középső  szélesebb  félköríves 
oromzathoz tartozó lizénák a belső pilléreknek felelnek meg. A lizénák által határolt 
falmezők  félköríves  oromzatokban  záródnak,  amelyek  a  belső  tér  donga-,  ill. 
keresztboltozatainak felelnek meg. Tehát a külső tagolás újfent a belsőnek felel meg. 
A  székesegyház  plasztikusságát  kiemeli  a  kompozíció  egyszerűsége,  a  tömeg 
vertikális  irányultsága  és  a  homlokzatok  visszafogott  díszítése  [13,  p.  82].  A 
templom mellett eredetileg valamilyen épület állt, amire az északi oldalon, a karzat 
magasságában álló bejárat utal.
Vlagyimir  főtemplomát,  az  Istenagya  Elszenderedése-székesegyházat
(Uszpenszkij  szobor)  1158  és  1161  között  építették  fehér  mészkőből,  de  III. 
Vszevolod  (Bolsoje  Gnyezdo)  fejedelem  (1176-1212)  alatt  1185-ben  egy  városi 
tűzvészben  megrongálódott,  ezért  1185  és  1189  között  át  kellett  építeni.  A 
székesegyházat  Gerő  László  szerint  nyugati  mesterek  építették  [3,  p.  58].  Egy 
XVIII.  századi  orosz  történeti  mű,  azóta  elveszett  oklevelekre  hivatkozva,  közli, 
hogy  Andrej  Bogoljubszkij  tapasztalt  építőmestereket  kért  és  kapott  Barbarossa 
Frigyes császártól  [8, p. 55]. Más krónikaírók feljegyzései  szerint is  voltak idegen 
mesterek  az  építkezésen,  többek  között  Barbarossa  Frigyes  német-római  császár 
udvarából  is  érkeztek  építészek.  De  Andrej  Bogoljubszkij  udvarának  voltak  saját 
építőmesterei  is  [10,  p.  22],  így  a  krónikaírók  szűkszavú  tudósítása  alapján  nem 
bizonyítható, hogy csak nyugati mesterek építették volna a székesegyházat. Andrej 
Bogoljubszkij  a  fejedelmi  jövedelmének  egytized  részét  ennek  a  székesegyháznak 

266
engedte  át,  mint  ahogy  tette  azt  Vlagyimir  a  kijevi  Tizedes  (Gyeszjatyinnaja 
(eredetileg  az  Istenszülőnek  szentelt))  templomnál.  Ez  nyilvánvalóan  az  összorosz 
jelleg  hangsúlyozásának  tekinthető.  A  fejedelem  a  Kijev  melletti  Vüsegorodból 
hozott híres Istenanya-ikont is ebben a templomban helyezte el (amelynek neve ettől 
kezdve: Vlagyimiri Istenanya).
Az  eredeti  templom  egykupolás  hatpilléres  volt  (nyugat  felé  bővített 
kilencosztású tér), és a kijevi Barlangkolostor Istenanya Elszenderedése tiszteletére 
szentelt  főtemplomára  hasonlított.  Az  átépítés  során  az  eredeti  homlokzatokat 
árkádnyílásokkal áttörték, így azok mintegy pillérekké váltak. A templom ötkupolás 
lett, és három oldalról galéria vette körül, ennélfogva a székesegyház gyakorlatilag 5 
hajóssá vált (a galériával együtt) [12, p. 354].
A  székesegyház  felfelé  irányultsága  nem  az  arányokban  nyilvánul  meg, 
hanem  a  homlokzatok  tagoltságában  érvényesül.  A  keskeny  magas  ablakok,  az 
árkádfríz  hosszú  féloszlopai,  a  kupoladobok  keskeny  vakárkádjának  vékony 
féloszlopai utalnak erre. A félköríves oromzatok karcsú féloszlopokon nyugszanak, 
amelyek lizénák előtt állnak. A féloszlopoknak lábazata és fejezete is van (tehát nem 
lizénák).  Az  épület  impozáns,  monumentális,  a  Ruszban  kora  legmagasabb 
építményének számított. A nyugati térnegyedben karzat is volt.
A homlokzatok tagolása gazdag, a falmezőket félköríves oromzatok zárják. 
A  homlokzatok  faragásokkal  díszítettek,  de  eredetileg  még  gazdagabb  volt  a 
díszítése.  Az  átépítésnél  több  faragványt  építőanyagként  használtak,  vagy  új, 
kevésbé  megfelelő  helyre  raktak  át.  Az  eredeti  homlokzat  egyes  részei  belül 
láthatók.
A  féloszlopok  oszlopfőit  gazdag  faragásokkal  díszítették.  A  bélletrézsűs 
keretezésű kapuzatok féloszlopai az oszlopfőkkel együtt szintén dúsan faragottak. A 
bélletrézsűs  kapuzat  tölcséres  terességet  hoz  létre,  amely  a  szemlélőt  magához 
vonzza. Egyes ablakok is rendelkeznek – igaz kevésbé hangsúlyozott – bélletrézsűs 
keretezéssel.  A  többrészes  lizénák  és  az  előttük  álló  féloszlopok  által  határolt 
falmezőket  árkádfríz osztja ketté. Ezen oszlopos-íves  dombormű felett közvetlenül 
egy  vékony  fogazott  fríz  fut  körbe,  szinte  a  vakárkád  részének  hat.  Az  árkádfríz 
oszlopocskái az átépítés előtt nem rendelkeztek faragott konzolokkal. A konzolokat 
oroszlános  vagy  női  maszkokkal  ékítették.  A  féloszlopoknak  a  konzolon  faragott 
lábazatuk  is  van,  amelyek  sarkain  kisebb  állatmaszkok  láthatók.  Az  oszlopfők  is 
faragottak, növényi ornamentikával díszítettek, megjelenik pl. a palmetta díszítés is.
A  domborművek  között  megkülönböztethetünk  maszkokat  és  jeleneteket 
(amelyek eredetileg a félköríves oromzatokon voltak). Oroszlán- és  női  maszkokat 
különíthetünk  el.  V.  N.  Lazarev  szerint  a  domborművek  egy  részének,  pl.  a 
maszkoknak  csak  díszítő  szerepük  volt,  és  nem  hordoztak  semmiféle  szimbolikus 
jelentést [16, p. 399]. Azonban az oroszlánmaszkok közül a groteszkek, ill. torzak a 
gonosz erőket tarthatták távol, mivel a torz grimasz a gonosz erőket szimbolizálja, 
ugyanakkor  a  hívőket  is  alázatra  inthették.  A  női  maszkok  feltehetőleg  a  jó 
szimbólumai, az erények megtestesítői lehetnek [10, p. 27]. A jeleneteket ábrázoló 
domborművek  között  felelhetjük  pl.  a  3  ifjút  a  tüzes  kemencében,  a  40 
szebasztopoliszi  mártírt  és  makedóniai  Nagy  Sándor  mennybemenetelét,  amely 
Ruszban  különösen  népszerű  ábrázolás  volt,  és  a  földi  hatalom  dicsőítését 
szimbolizálhatta.

267
A  domborművek  között  2  stílust  különböztethetünk  meg:  1.  Friss,  tiszta, 
nagyon kidolgozott stílus. Ide tartoznak az oszlopfők egy része, a maszkok többsége, 
a groteszk oroszlánmaszkok és a női maszkok, amelyek közül az utóbbiak különösen 
nagy  kifejezőerővel  rendelkeznek.  2.  A  második  stílus  síkszerűbb,  szárazabb, 
ornamentális. Ide az oszlopfők másik részét sorolhatjuk [16, p. 400].
A  reliefek  eredeti  elrendezése  a  következő  volt:  Felül  a  félköríves 
oromzatokon  helyezkedtek  el  a  jelenetek.  A  jelenetek  oldalait  állatokat  elragadó 
griffek  „védték”.  Ezek  alatt  női  maszkok  sora  volt  látható.  Lejjebb,  a  központi 
ablakok  sarkainál  állatokat  és  oroszlánmaszkokat  faragtak  ki.  A  díszítésben  a 
„szigorú stílus” uralkodott, a homlokzatok nem voltak túldíszítettek, csak az épület 
felső részét ékítették. A domborművek félköríves keretbe illeszkedtek.
Andrej Bogoljubszkij építtette a festői Mária Oltalma-templomot (Pokrov 
na Nyerli, 1165) fehér mészkőből a Nyerl folyó partján. A templomot legidősebb fia 
emlékére  emeltette,  aki  a  volgai  bolgárok  elleni  harcokban  esett  el  [5,  p.  183].  A 
templom Vlagyimirtól nem messze, Bogoljubovotól 1,5 km-re, gyönyörű természeti 
környezetben,  a  Nyerl  és  a  Kljazma  összefolyásánál, egy  zöld  mezőkkel  körülvett 
kis  dombon  helyezkedik  el.  A  templom  képe  visszatükröződik  a  Nyerl  folyó 
vizében. Az építményt valaki gyertyalánghoz hasonlította. A Mária Oltalma ünnepet 
még Vlagyimir Monomah honosította meg a saját fejedelemsége területén. Mária a 
Vlagyimir-Szuzdali  Fejedelemség  patrónusa  is  volt.  A  templom  eredetileg  egy 
kolostor  együtteséhez  kapcsolódott,  a  déli  homlokzaton  még  megvan  a  karzatra 
vezető ajtó.  A templomot  az  ásatások  szerint   egykor  3  oldalról szűk galéria  vette 
körül [14, p. 130].
Egyértelműen  kifejezett  az  épület  tömegének  vertikális  irányultsága.  Ezt 
megerősíti a homlokzatok tagolása, a magas tambur, a keskeny és magas ablakok, az 
árkádfríz egymáshoz  közel  álló finom, hosszú  oszlopocskái, valamint  a többrészes 
lizénák  előtt  elhelyezett  karcsú  féloszlopok.  A  kolonnádfríz  sűrűn  elhelyezkedő 
féloszlopocskái  megváltoztatják  ritmusukat  az  előző  templom  árkádfrízének 
féloszlopaihoz képest. Itt a hangsúly nem az árkádöv vízszintes irányán van, hanem 
áthelyeződik  a  sűrűn  elhelyezett  oszlopocskák  függőleges  irányultságára  [12,  p. 
360].  Az  épület  a  súlytalanság  és  a  lebegés  illúzióját  kelti  bennünk.  A  templom 
tökéletes  harmóniában  áll  a  természettel,  az  épület  arányait  összhang  és 
kiegyensúlyozottság  jellemzi.  V.  N.  Lazarev  megállapítása  szerint  kis  méretei 
ellenére valamennyi monumentalitással is bír a templom [16, p. 432].
A kilencosztású teret visszaadja a homlokzatok tagolása. A többrészes, a fal 
síkjából  alig  kiugró  lizénákhoz  támaszkodó  féloszlopok  a  homlokzatokat 
vízszintesen  3  részre  tagolják.  Ugyanakkor  a  homlokzatok  tagolása  már  nem  felel 
meg  teljesen  a  belső  tér  szerkezetének,  ugyanis  az  árkádfríz  már  nem  a  karzat 
magasságában  helyezkedik  el,  hanem  nagyjából  két  egyenlő  részre  osztja  a 
homlokzatot  vertikálisan.  A  félköríves  oromzatok  alatt  még  egy  vékony 
párkányzatszerűség  is  megfigyelhető,  de  ez  igazából  nem  zavarja  meg  a 
homlokzatok függőleges tagolásán kihangsúlyozott kettősséget, azaz nem osztódik a 
homlokzatok vertikális tagolása 3 részre, legfeljebb a félköríves orommező a felső 
szint egy alárendelt részének tekinthető. A templom erősen központosított terű, erre 
utal a 3 oldalon elhelyezkedő 3 bejárat is.

268
A  bélletrézsűs  keretezésű  kapuzatokat  faragott  oszlopfejes  féloszlopok 
díszítik. A  központi  ablakok  is  bélletrézsűsek  (nagyon  csekély mértékben a  szélső 
ablakok  is).  A  homlokzatokat  tagoló  karcsú  féloszlopoknak  talapzata  és  faragott 
oszlopfői  vannak.  Az  árkádfríz  felső  részén,  akárcsak  az  előbbi  templomnál 
megfigyelhetjük  a  vékony  fogazott  övet  is.  Az  árkádfríz  oszlopocskái  faragott 
konzolokon  nyugszanak,  és  a  fejezetük  is  faragott.  A  domborművek 
elhelyezkedésének 
rendszere 
hasonló 
az 
Istenanya 
Elszenderedése-
székesegyházéhoz.  A  félkörívek  alatt  közvetlenül  egy-egy  jelenetet  láthatunk.  A 
kicsiny párkányszerűségek alatt 3-3, ill. a keskenyebb falmezőknél 2-2 női maszkot 
figyelhetünk meg, amelyek, meglehet, Máriára utalnak [3, p. 62]. Lejjebb a központi 
ablakok  felső  sarkait  oroszlánok  őrzik.  E  oroszlánok  oldalából  stilizált  levelekben 
végződő  ágacskák  nőnek  ki,  mintha  szárnyak  lennének.  Három  homlokzaton  is  a
központi félköríves oromzaton, Dávid király van kifaragva hárfával, akit madarak és 
oroszlánok vesznek körül. A jelenet arra utalhat, hogy Krisztus Dávid házából való, 
ebben  kapcsolódhat  a  Jesse  fája  kompozícióhoz  is.  Dávid  a  győzedelmes  Messiás 
előképe.  Dávid  a  középkorban  a  keresztény  uralkodó  mintaképe  is  volt.  A  szélső 
csúcsíveknél  bárányt  és/vagy  szarvast  elragadó  griffeket  ábrázoltak.  A  templom 
egykori galériájából egy ugró  párducot (hópárducot?)  ábrázoló kőlap  került  elő. A 
párduc oldalából szintén stilizált leveleket tartó ágacskák bújnak elő. A (hó)párduc 
valószínűleg a fejedelem címerállata lehetett. Hasonló (hó)párducot láthatunk Jujev-
Polszkijban is egy domborművön Szent György pajzsán [10, p. 122].
A  fejedelmi  család  védőszentjének,  Thesszalonikéi  Szent  Demeternek 
szentelt Szent Demeter-székesegyházat az Igor-énekben megénekelt III. Vszevolod 
fejedelem,  Andrej  Bogoljubszkij  féltestvére  építtette  a  vlagyimiri  fejedelmi  udvar 
központjában  1194  és  1197  között.  A  XIX.  századig  2  lépcsőtorony  állt  mellette, 
tehát a templomnak karzata is van. Az egykupolás  négypilléres építményben több a 
monumentalitás,  a  homlokzatok  tagolásában  több  a  lendület  és  a  ritmus,  mint  a 
Mária Oltalma-templomnál. Az egész templom hangsúlyozottan fenséges, és – N. N. 
Voronyin szavaival – férfiasabb, mint az előző [12, p. 374]. Az építmény vertikális 
irányultságú,  bár  a  szélesebb  tagolású  falmezők,  a  szélesebb  félkörös  oromzatívek 
kissé  csillapítják  az  ég  felé  való  törekvést.  A  templom  belső  tere  kilencosztású, 
nagymértékben  központosított  jellegű,  amire  a  3  oldalon,  a  kupola 
kereszttengelyeinek  vonalában  elhelyezkedő  3  bejárat  is  utal.  A  templom 
kompozíciójában  Kaukázus-vidéki  és  nyugati  hatásokat  is  megfigyelhetünk  [9,  p. 
291].
A  homlokzatok  vízszintesen,  akárcsak  az  előző  templomnál,  három  részre 
tagolódnak,  függőlegesen  kettőre.  A  homlokzatokat  tagoló  (a  szentélyrész 
kivételével  többrészes  lizénák  előtt  álló)  féloszlopoknak  lábazatuk  és  faragott 
fejezetük van. A kupoladob féloszlopai is lábazattal (amely legalsó részét akár egy 
vékony téglaszerű konzolnak is tekinthetjük) és faragott fejezettel rendelkeznek. A 
homlokzatok  árkádfrízének  oszlopocskáit  női,  ill.  férfimaszkok,  oroszlánmaszkok, 
valamint  állatalakok  (madarak  (pl.  fácán),  szárnyas  vagy  csak  levéldíszes 
oroszlánok)  formájában  kifaragott  konzolok  „tartják”  Az  oszlpocskák  lábazata  is 
faragott, a két külső sarkuknál mintha maszkszerű faragványok lennének. Az eddigi 
templomoktól  eltérően  a  hosszú oszlopocskák  maguk  is  dúsan  faragottak,  növényi 

269
motívumokat,  pl.  palmettákat  ábrázolnak  vagy  vesszőfonatszerűek.  E  karcú 
féloszlopocskák fejezetei is gazdagon faragottak, fellelhető köztük az akantusz és a 
palmetta  motívum  is.  Az árkádfríz  íveit  kihangsúlyozandó,  minden oszlopfő fölött 
nővényi szárak szöknek a magasba, többnyire kettő-kettő, amelyek az ívek hajlását 
követik, és levélben (vagy esetleg virágban is?) végződnek. Az árkádöv felett, azzal 
egybeépítve  a  már  megszokott  fogazott  frízt  is  megtalálhatjuk.  A  kapuzatok 
bélletrézsűsek, gazdagon faragott fejezetű féloszlopokkal. A kapuzatok ívei is dúsan 
faragottak. A nagyobb ablakoknál, igaz kisebb mértékben, szintén megfigyelhetjük a 
bélletrézsűs keretezést.
Az épület homlokzatainak felső felét szinte beborítják a domborművek. (A 
belső  tér  egyes  pilasztereinél  is  láthatunk  fekvő  oroszlánokat  ábrázoló  faragott 
fejezeteket.)  A  tambur  felső  részén  körbefutó  háromszöges  frízbe  kicsiny  síkszerű 
oroszlánmaszkok  vannak  belefaragva.  A  tambur  vakárkádjaiban  állatokat  és 
szenteket  találhatunk  növényi  indák  medalionjaiban.  Ezt  az  indás-medalionos 
díszítést  szalagdíszítésnek  is  szokás  nevezni.  A  félköríves,  hangsúlyos  apszisok 
árkádfrízének oszlopocskái közti felületet  növényi ornamentika tölti  ki. A nyugati, 
déli  és  északi  homlokzat  félköríves  oromzatívein  a  főbb  jeleneteket  láthatjuk, 
közvetlenül  alattuk,  az  ablakok  körül  pedig  dús  növény-  és  mitológiai 
állatábrázolásokat találunk, részben kisebb jelenetekkel. Ezt a különböző csodálatos 
állatokat,  szörnyecskéket  megjelenítő  díszítést  theratologikus  stílusnak  nevezzük. 
(megemlítendő,  hogy  a  theratologikus stílus  a  miniatúrafestészetben is  jelentkezik, 
pl. az iniciáléknál.) A növényi motívumok stilizáltak. A növényi indák által alkotott 
medalionokból  itt  csak  néhányat  lelhetünk  fel,  ezekben  szentek  vannak  kifaragva. 
Az  árkádfríz  oszlopocskái  között  apostolok,  ősatyák  és  szentek  vannak 
megjelenítve, pl. Borisz és Gleb is, alattuk, de még az oszlopocskák között, növényi 
motívum található. A három homlokzaton látható 70 figura közül csak 16 tartozik a 
legrégibb réteghez [10, p. 56].
A jelenetek közül a legnagyobb hangsúlyt Dávid király ábrázolása kap, akit 
három  homlokzat  központi  falmezőjén  is  megtalálhatunk.  Dávid  itt  már  nem 
zsoltárköltőként,  ill.  énekesként  van  ábrázolva,  hanem  prédikátorként,  aki  jobb 
karját felemeli, baljában pedig tekercset tart. Fentebb már említettük, hogy Dávid a 
középkorban  a  keresztény  uralkodók  példaképe  volt,  és  mint  ilyen  feltehetőleg  a 
Rusz  egységesítésére  törekvő  Vszevolod  fejedelem  példaképe  is  lehetett.  Dávid  a 
győzedelmes  Krisztusnak,  a  Messiásnak  is  előképe  [7,  p.  67].  Dávid  királyt 
angyalok  veszik  körül,  valamint  állatok  sokasága,  közvetlen  közelében oroszlánok 
és párducok (hópárducok?) vannak kifaragva. Az oroszlánok és párducok oldalából 
stilizált levelekben végződő ágacskák nőnek ki, mintha valami szárnyak lennének. A 
Dávid  alatti  állatok  alatt,  az  ablak  felső  részének  magasságában  kisebb  méretű, 
profán  jeleneteket  csodálhatunk  meg,  alattuk  pedig  gazdag  stilizált 
növényornamentikát  láthatunk  állatokkal  és  kisebb  profán  és  egyházi  jelenetekkel. 
Az  eddigi  állatokon  kívül  kéttestű  egyfejű  oroszlán,  valamint  két  összefonódott 
hosszú  nyakú  madár  is  előfordul.  A  Dávidot  körülvevő,  ill.  Dávid  alatti  állatok, 
szörnyecskék,  növények,  fák,  emberek  harmóniája  valószínűleg  a  békés 
világegyetemet szimbolizálja, valamint a teremtett világ tökéletességére, teljességére 
és szépségére utal, ami egyben a templom domborműveinek alapgondolata is lehet 
[16, p. 414].

270
Szenteljünk  egy  kis  figyelmet  a  profán,  világi  jeleneteket  ábrázoló 
domborműveknek  is,  amelyeket  nemcsak  a  központi  falmezőkön  találhatunk  meg. 
Itt  nyilvánvaló  analógiát  figyelhetünk  meg  a  kijevi  Szófia-székesegyház 
lépcsőtornyainak  profán  témájú  XI.  századi  freskóival.  Az  egyik  jelenetben 
ökölvívók  küzdenek  egymással,  egy  másikban  pedig  egy  sárkányember  küzd  egy 
szörnnyel.  De  láthatjuk  Héraklészt  is  a  nemeai  oroszlán  ellen  küzdeni.  Héraklész 
tetteit  a  bibliai  Sámson  tetteihez  hasonlították  a  középkori  teológusok  [10,  p.  58]. 
Egyébként Sámson is megtalálható az egyik falmezőn. A zsákmányt ejtő griffeket is 
megtalálhatjuk. Az oroszlántestű, sasszárnyú és sasfejű griffeket zsákmány nélkül is 
láthatjuk  a  homlokzatokon.  Érdekes,  hogy  a  korai  keresztény  szimbolikában  a 
griffeket a gonosz, démoni erők jelképeinek tartották, és a román kori oszlopfőkön is 
ebben  a  vonatkozásukban  ábrázolták.  Később  a  griffek  sas  jellegük 
hangsúlyozásával  a  mennybemenetel  és  a  feltámadás  szimbólumaivá  váltak,  és 
kettős  természetük  miatt  Krisztus-szimbólumoknak  is  számítottak  (az  oroszlán  a 
földhöz tartozást jelképezte, a sas pedig az éghez tartozást) [6, p. 176]. A griffeket 
Bizáncban és Ruszban a felsőbb jó erő, hatalom szimbólumainak tekintették [10, p. 
58],  amit  a  vizsgált  templom  ábrázolásai  is  megerősítenek,  ugyanis  hangsúlyos 
helyekre is kerültek griffek, pl. közvetlenül Vszevolod és fiai domborműve alá vagy 
a Krisztus megkeresztelkedése jelenet mellé.
Az  északi  homlokzaton,  az  egyik  félköríves  oromzaton  maga  az  építtető, 
Vszevolod fejedelem  van ábrázolva fiaival együtt. A fejedelem a legkisebb  fiát az 
ölében  tartja,  a  többi  négy  kétoldalt  térdel.  A  fejedelmi  család  megjelenítéséhez 
megint  a  kijevi  Szófia-székesegyház  analógiáját  hozhatjuk  fel,  ahol  a  belső  tér 
nyugati  falának  freskóján  Irina  fejedelemasszony  egy  részét  láthatjuk  4  lányával 
(Bölcs Jaroszláv és a valószínűsíthető többi alak nem őrződött meg).
A  keleti  homlokzaton,  a  3  apszis  külső  architektúrája  a  másik  három 
oldaléhoz viszonyítva dinamikusabb  (itt dinamikusabb domborműveket találhatunk 
(az  oszlopocskák  között  csak  növényi  ornamentikát),  a  többi  homlokzaton  pedig 
statikusabbakat, monumentálisabbakat), ami jelzi a szentélyben lejátszódó szertartás 
drámáját [9, p. 291].
A domborművek között két alapvető stílust különböztethetünk meg: a lapos 
reliefek stílusát, amely a népi fafaragás technikájára vezethető vissza és a plasztikus
reliefeket,  amelyek  kőfaragás  tradícióihoz  köthetők.  A  kettő  között  több  átmeneti 
stílust különböztethetünk meg [16, p. 419]. A magassággal arányosan nő a faragások 
mélysége, erőssége [16, p. 418].
Vszevolod  halála  után  (1212)  a  Vlagyimir-Szuzdali  Fejedelemség  több 
részfejedelemségre  esik  szét.  Már  Vszevolod  alatt,  de  különösen  halála  után,  a 
vizsgált  terület  építészetében  két  stílust  lehet  elkülöníteni:  Rosztovban  és 
Jaroszlavlban  téglafalazatokat  kezdtek  emelni  fehér  kőrészletekkel,  Szuzdalban, 
Nizsnyij-Novgorodban és Jurjev-Polszkijban pedig a fehér kőépítészet és kőfaragás 
hagyományait folytatták [12, p. 384]. A továbbiakban mi csak ez utóbbi irányzattal 
foglalkozunk.
A  szuzdali  kremlben  található  Istenanya  Születése-székesegyházat
Vszevolod egyik fia, Jurij Vszevolodovics fejedelem építtette egy lebontott templom 
(1194-ben Joan püspök építette) helyén 1222 és 1225 között. 1528-ban átépítették, 

271
az  árkádfríztől  fölfelé  téglából  építtették  újjá.  Ötkupolás  hatpilléres  templom, 
nyugati  irányba  bővített  kilencosztású  térrel.  A  homlokzatokat  nem  többrészes 
lizénák előtt  álló féloszlopok tagolják, hanem csak  egyszerű lizénák, amelyek már 
nem egészen felelnek meg a belső támaszoknak (pilléreknek). A belső tér szerkezete 
és a külső tagolás kezdi elveszíteni a kapcsolatot egymással [14, p. 155]. Az eddig 
vizsgált  templomokhoz  képest  újítás,  hogy  három  oldalról  három  alacsonyabb 
mellékcsarnok  veszi  körül  (erre  már  a  XI.  sz.  második  felében  is  van  példa, 
Beresztovói Megváltó-templom Kijevben, 1072). A félköríves oromzatok már kissé 
szamárhátívszerűek  (bár  ez  az  átépítés  eredménye  is  lehet).  A  belső  terében  nagy 
világos  karzat  van,  az  alsó  tér  homályos.  A  templom  alsó  része  porózus  tufából 
épült,  az  árkádövtől  fölfelé  pedig  eredetileg  mészkőből.  Az  érdes  falon  a 
domborművek nagy expresszivitással jelennek meg.
A kolonnádfríz oszlopocskái belemélyednek a falba, nem igazán konzolokon 
állnak,  hanem  a  lábazatuk  egy  a  fal  síkjába  bemélyülő  kissé  lejtős 
párkányzatszerűségen álló faragott kőkockán foglal helyet, amely a párkány síkjából 
nem  áll  ki.  Ezeken  a  „konzolszerűségeken”  növényi  motívumokat  és  állatábrá-
zolásokat  figyelhetünk  meg.  Az  oszlopfők  faragottak,  akárcsak  maguk  az 
oszlopocskák. A déli homlokzat díszesebb, mivel a kreml terére néz, az északi oldal 
pedig  az  egykori  földsánc felé  nézett.  Itt is  megtaláljuk a  bélletrézsűs kapuzatokat 
faragott  féloszlopokkal,  a  déli  kapuzatnál  az  egyik  féloszlop  nem  oszlopfőben 
végződik,  ahogy  az  eddigi  bélletrézsűs  portáloknál  megszokhattuk,  hanem  fekvő 
oroszlánt  ábrázoló  kőtéglában  (kőlapban).  E  kapuzat  több  féloszlopa  is  fejezet 
helyett  faragott  kőlapokban  végződik  [14,  p.  155].  Megfigyelhetünk  még  női 
maszkokat,  az  árkádfríz  felett  pedig  oroszlánábrázolásokat  is.  A  székesegyház 
eredeti  díszítése  sokkal  gazdagabb  volt,  most  már  csak  maradványaiban 
csodálhatjuk meg [16, p. 429-430].
A  vlagyimir-szuzdali  kőfaragó-művészet  a  Jurjev-Polszkijban  található 

Достарыңызбен бөлісу:
1   ...   17   18   19   20   21   22   23   24   25




©emirsaba.org 2024
әкімшілігінің қараңыз

    Басты бет